Téli szünet

Decemberi utolsó hét: szerdán eljöttünk (csak a mi csoportunk) egy közös kajálásra. Véletlen alakult úgy, hogy pont a hàzunkkal szembeni, török étterem lett kiszemelve. Örültem, egyrészt közel van, tudtam, hogy nem lesz sok időm, aznap mèg mentünk Bencével logopédushoz, másrészt ki akartunk már amúgy is próbàlni, így pont kapóra jött. Van büfé rendszerű "reggeli", befizetsz pàr eurot és ehetsz mindenből. Eléggè furcsàlta a vendég közönség a megjelenésünket, 8 nő együtt, de jól éreztük magunkat. Ami rànézésre szimpi volt, mindent megkósoltam. A nagyrèsze ízlett is. Mèg kicsit beszélgetni is tudtunk, jó hangulatban telt. Nem maradtam sokàig, Bence tanár nénijéhez volt időpontunk. Decemberben volt szülői, Zoli pont akkor volt délutános, nem tudott menni. Elég nehezen sikerült másik időpontot összeegyeztetni, de végül sikerült. Így mi megspóroltunk a januári találkozót, amikor elmondják, miből, hogy áll a gyerek, mondhatni félév előtti értékelés, hogy tudja a szülő mire számíthat. Most megtudtuk. Kellemesen csalódtunk, ahhoz képest, hogy Bence most egy erős osztályba került, jól teljesít. Matekból szuper ügyes, a nèmet, írás az amiben továbbra is van mit javítani, de összeségében jókat mondott a tanár nèni. Örültünk. Utána mentünk az èv utolsó logopédiájára. Csütörtökön utolsó nap, közös dínom-dánom. Elénekeltünk pár karácsonyi dalt - ami elég mókás, tekintve, hogy a többség már kulturából érkezett, a csoportomból pl. ketten ünneplünk karácsonyt - de azért próbálkoztak a lányok, asszonyok ;) Aztàn evès... Nem maradtam itt sem sokáig, mert a down klubbunk karácsony elötti talàlkozót szervezett mèg. Jó volt a lànyokkal találkozni, bàr ekkor màr kicsit aggódtam a nyelvvizsga miatt. Délután még átnéztem néhány dolgot, de úgy voltam vele, amit eddig nem tudtam megtanulni, azt nem is fogom egy délutàn alatt. Lilihez csütörtökön làtogatott el az a gyógypedagógus hölgy, akinél voltunk beszélgetni korábban -egy speciális suliba tanít- és mondta is, hogy megnézi majd Lilit. Az ő javaslata is számít abban, hogy Lili melyik/milyen suliba kerül.

Lilit kérdeztem mi volt, édes volt. Kérdezem tőle, értetted amit a néni kérdezett, azt mondja nem, mert angolul beszélt 😂 erről ennyit. Az óvóbàcsink nekem is magyarázott valamit, kb. én is annyit értettem belőle, mintha angolul mondta volna 😂😂🤦‍♀️

Pènteken persze hajnalban keltem, hiába próbáltam fejben nem izgulni, a gyomrom golyóvá ugrott össze. Érkezés, várakozás, végre bemehetünk. Adjuk elő a személyinket. Veszem a pénztàrcám (amit 3x ellenőriztem, hogy nàlam van e) nincs benne 😳😦 annyira pánikba estem, átnéztem az egészet, kattogott az agyam, hol hasznàltam utoljára. Szólok a vizsgáztatónak, a magyar jogsim nem jó, mondja nem tudja valaki idehozni. Mondom nem, férjem dolgozik, de az hagyján, azt se tudom hol van. Mondja, akkor nem vizsgázhatok. Nem hiszem el. Kijövök, megnézem mèg 1x. Gondolkodom, hol a bánatban hagytam el... mindig a pènztárcámban tartom. Mikor kicsit lehiggadok, útközben jut eszembe egy lehetséges hely. A másik pénztàrcám, amit Pesten használok. Sosem szoktam àtrakni, csak a forint miatt használok ott más. Ugye december elején voltunk otthon, akkor átraktam, de minek, és hogy nem jutott eszembe azóta kivenni. Soha nem fordult elő mèg ilyen. Csalódott voltam, de jelnek vettem. Egy fèl óràig nem is tudtam magammal mit kezdeni itthon, ténferegtem, telefonàltam, aztán túltettem magam. Ok, ennek így kellett lennie... àtadtam magam a karácsonyi kèszülödésnek. Ajándékokat csomagoltam, karácsonyi filmet nèztem. Beszéltem közben csoporttársnőmmel, azt mesélte nehéz volt az olvasós feladat, meg az írásos rèsz is. Aznap Bence korábban eljött haza, Zoli is korán végzett. Kezdődött a szünet, de csak nekünk. Zoli karácsony előtt, után nem jöhet szabira. Enni, vásárolni mindig kell...🙄🤐

Hétvègén sütögettünk a gyerekekkel, mézeskalácsot, vaníliás kiflit, vasárnap elmentünk megvenni a fenyőt és fel is díszítettük, mivel Zoli hétfőn-kedden is dolgozott, nem akartuk azokra a napokra hagyni. Kedden végre nem esett az eső, így délelőtt játszóztunk, még egy gyors vásárlás megejtettünk, utána főztem és vártuk apàt. Ebéd, ajándékozás, aztán egy éjszakába nyúló játékkonyha szerelés. Nem kapta meg Lili délután, mondván biztos idő igényes összeszerelni, ne kelljen Zolinak egyből neki állnia. Gondoltuk este összeszereljük, pikk-pakk. Ahhha, vagy 2 és fél órán keresztül szarakodtunk vele, Zoli kellőképpen hangulatba került tőle, a hajnali kelés és munka után. 25- én jöttek anyukámék, jó volt együtt lenni, de nekem idén is elmaradt a karácsonyi hangulatom. Apukámnak 26-án mennie kellett vissza, anyu maradt pàr napot.

Mi 26- án kettesben elmentünk Schönbrunnba a karácsonyi vásárba. Kellett egy kis fellélegzés. Tetszett, nyugis volt, szèp. Körbesétáltunk, ittunk két puncsot. Este már éreztem, hogy valami nem stimmel a gyomrommal, de azt gondoltam a vacsorára elfogyasztott májas/zsíros/lilihagymás kenyér feküdte meg. Éjszaka fàjt a gyomrom, rázott a hideg. Pénteken enni már nem tudtam, szédültem, kavargott a gyomrom, fájt a fejem. Ugyan lementünk boltba, meg egy kicsit jàtszózni, de én csak haza vágytam pihenni. Délutáni alvás után kicsit jobb lett a helyzet. Szombat, vasàrnap nem volt vészes, de nem voltam igazán jól, ha ettem egy kicsit, egyből szédültem, rosszul lettem, fájt a fejem. Fura volt, mert nem gyomorrontás, vírus volt, viszont nagyon elhúzódóan rosszul voltam, lehet valami mérgezés vagy én nem is tudom. Vasárnap ment haza anyukám, gyerekek most is, mint mindig szétnyúzták, jókat társasoztunk. Örültünk nagyon, hogy itt volt. Este elkövettem azt a hibát, hogy ittam némi pezsgőt. Nehezen is tudtam elaludni, aztán arra keltem, hogy kiugrik a szívem a helyéről. Megijedtem, Zolit is keltettem. Szerencsére rövid időn belül javult a helyzet, de nem voltam nyugodt, a közérzetem sem volt jó, nehezen tudtam visszaaludni. Másnapra könyvtárat, vásárlást terveztem, amit vègül is véghez vittünk, de nem jutottunk el oda, ahol Bencének overált akartam venni. Annyi erőm nem volt, szédültem.

Kedden neki indultunk újra, de ekkor sem jártunk sikerrel, az a bolthálózat zárva volt, bementünk apa elé, együtt jöttünk haza. A szilveszter este nyugisan telt, fiúk karácsonyi ajándék robotot szereltek, társasoztunk. Lili 22 óra körül kidőlt, szívünk szerint - ha Bence nem ragaszkodott volna hozzá - mi aludtunk volna éjfél előtt. Végül kihúztuk, koccintottunk, de aztán nyugóvóra is tértünk. Innen kezdődött nekünk az igazi szabadság, Zoli is szabin volt 1-től. Késői kelések, lustálkodás, nyàron volt utoljàra ilyen lazulós, közös szabink. 2-án kicsit ügyintéztünk, végre szereztünk Bencének overàlt. Ez azért volt lényeges, mert a napokban még el akartunk menni szánkózni. Nem voltam felkészült, kb. 2x volt tavaly is rajta, szóval nem vettem neki szezon elején, mondván úgy sem használja, kellett volna...

Már napok óta nézegettem hova menjünk, de Bécs "közelében", ami nekünk vállalható, kb 1 óra útra, sehol nincs normális hó, csak a sípályákon. Semmeringen van profi szánkópálya, de az annyira nem vonzott, azt olvastam róla, hogy kisgyerekeknek annyira nem ajanlják, hosszú, gyors, na és nem is olcsó. Viszont van ott egy kisebb domb, ahol van is hó és lehet csúszkálni. Kiváló, menjünk. Kelünk, menjük, legyünk ott időben. Bécs 6 fok. Autópálya, esik az eső, haladunk, szakad az eső. 🤨 Fogom a fejem, Zoli csak röhög... ok, akkor kávézunk, sütizünk fent egyet. Én titkon reméletem, hogy pont annyival lesz hidegebb fent, hogy hó lesz. Felértünk, elkezd szállingózni a hó. Jippi. Alig voltak, fiúk béreltek még 1 szánkót, aztán uzsi, Lili is lelkes volt, jött fel a dombra, húzta a szánkót. Bencével is jókat csúsztunk. Tartottunk kis kávézós/forró csokizós szünetet, na utána már sokan voltak. Csomó magyarral. Pár csúszás után Lili elvesztette a lelkesedését. Fiúk még mentek néhály kört, aztán jöttünk is, akkor már az eső esett ott is. Mázlink volt az idővel, pont elég is volt ennyi a téli feelinghez. Jól szórakoztunk. Alkalomadtán megyünk majd még és akkor a fiúk megnézik a profi pályát is.

Vasárnap lusta nap volt, fiúk délután moziban voltak. És most jön slusszpoén, amit mi nem is tudtunk, január 6- a itt munkaszüneti nap. Így 1 nappal tovább tart a szünet, Zolinak is a pihenés. Kihasználva még elmentünk korizni, Lili régóta mondogatja, hogy szeretne és most alkalom nyílt Zoli futótársáékkal is találkozni. Bár Lilinek nagyon nem ment, így felvàltva felügyeltük őt, de azért mindenki tudott síklani kicsit, már amennyire ment ez nekünk. Bence eddig egyszer próbálta csak, mi pedig kb. 10 éve voltunk utoljára korizni. De jó volt egy kis mozgásnak, a végére Bence is belejött és jó volt, hogy a lányokkal is tudtunk találkozni. 

Azt még nem tudom, hogy lesz e tovább nyelvtanfolyamom, decemberben nem kaptunk infot. Ha újra beindul az élet, eldől, addig nekem továbbra is szünet.

Összességében jó volt a szünet, persze voltak napok, mikor nem így gondoltam. 😬 Jó volt nagyon együtt lenni, nem rohanni, későn kelni, hosszan fent lenni...

A karácsony miatt én idén is csalódott voltam, nem tudom sem magamban, sem a családnak megteremteni azt a hangulatot, amit szeretnék, hiányoznak az otthon megszokott dolgok, fények, hangok, érzések. De persze az is közrejátszik, hogy Zoli 24-én is dolgozik, ami nálunk korábban már abszolut ünnepnap volt. Most meg fàradtan túlél. Reméljük, hogy idén már nem így kell karácsonyoznunk.

Erre az évre nincs fogadalom, de vannak elhatározások. Lassan- bármennyire is félek tőle- muszáj lesz kilépnem a nyelvsuli védett közegéből és elmennem dolgozni. Ami másik fő csapás, hogy ki kell alakítanom egy tartható étkezési és mozgási tervet, amit - ez a legfontosabb és számomra legnehezebben kivitelezhető - következetesen be is tartani. A jelenlegi tovább nem tartható, sem egészségügyileg, sem esztétikailag, sem lelkileg.

Mindenkinek ezúton kívánok sikeres, álmok megvalósításában gazdag, egészséges új évet!