Ősz

Nézzük az elmúlt két hónap legfontosabb eseményeit. A legmeghatározóbb természetesen az, hogy elkezdtem dolgozni. Az eleje nagyon durva volt. Eredetileg úgy volt, hogy felváltva dolgozom majd az állateledeles és a kozmetikai részlegen, de aztán gyorsan kiderült, hogy maradok csak a kozmetikán, van dolog bőven, ráadásul a kolleganőmhöz - akinek besegítek, eddig egyedül csinálta - nem csak a kozmetika tartozik, hanem a bébi részleg, plusz a mosószerek, tisztítószerek, öblítők stb. Az első héten hazaértem és egész délután alig tudtam felállni, (szerencsére anyukám itt volt, tudtam pihenni) nagyon elfáradtam, mindenem fájt, mindenhol izomlázam volt a folyamatos doboz tépkedéstől, láda pakolástól, lehajolástól, leguggolástól, létrára föl/le mászástól. Aztán hétről hétre jobb lett. Most már egész jól ismerem a részlegeket főleg a kozmetikát, azt szeretem a legjobban. Mert bár sok apró dolgot kell pakolni, sok a jövés-menés, de nem kell nehéz dobozokat emelgetni, mint a tisztítószereknél, de persze csinálni kell ezt is, azt is. Már tudom, hogy mi a teendő amikor jön az áru, mi hol van a raktárban, úgyhogy egész jól kiismerem magam. Ha gondom van, az általában a nyelvi nehézségekből adódik. A kolléganőt értem többnyire, ő is jó kis akcentussal beszéli a németet, de ha jön egy osztrák vásárló vagy a főnök szólít meg, na ott már azért igencsak figyelnem kell, hogy miről van szó. Meg nem is tudom minden terméknek a német nevét, ebből is szokott kellemetlenségem lenni, mert hogy a vásárló az jön és KÉRDEZ, nem keresgél, KÉRDEZ, MINDENT. Ennek kapcsán van még mit tanulnom. A kolléganő nem könnyű eset, de velem mondjuk normális. Bár csak pár órát vagyok ott, nagyban megkönnyítem a dolgát, sokszor meg is köszöni. A többi kollégával nem sokat beszélek, egy hölgy van, akivel időnként együtt végzünk, akkor szoktunk kicsit beszélgetni.

A mindennapi testmozgás, lépésszám az mindig megvan, amit még megfejelünk azzal, hogy mindezt FFP2 maszkban toljuk végig. Amikor kezdtem akkor még sima maszk volt, majd rá egy-két héttel kitalálták, hogy FFP, november elején volt, hogy oké, azoknak a dolgozóknak akik be vannak oltva nem kell maszkot viselni. Ez tartott két hétig, amiből én, több mint egy hetet szabadságon voltam 😂 majd berobbantak a számok és azóta újra abban dolgozunk. Mondanom sem kell mennyire szuper, amikor alig kapok levegőt, az arcom is izzad.

Általában a hétfői napon vagyok szabadnapos, így mindig hosszú hétvégém van. Október végén, novemberben sokat voltam szabad, ünnepnapok is voltak, ezen felül is kaptam szabadnapokat, tehát két, három napot dolgoztam egy héten. Aztán a szabit is ki kell adniuk erre az évre, így több, mint egy hetet voltam szabadságon. Kolléganő nem volt feldobva. Teljesen jogosan, mert volt két-három hét, amikor tényleg többet voltam szabad, mint amennyit dolgoztam.

Egyébként egyértelműen érezni a pozitív hatásait annak, hogy dolgozom, azon kívül is hogy pénzt keresek 😜 és fittebb lettem, ugyan sok beszélgetésre nincs lehetőség, de azért ér inger, hallom többet a németet, ezáltal magabiztosabb lettem.

(Jah és ami nagyon meglepő számomra, aki a 40 órás heti munkaidőben nevelkedtem, hogy itt szinte senki nem dolgozik ennyit. Mi a Nonfood részlegen 14-en vagyunk, ebből 3 ember az, aki kb. 38 órát dolgozik minden héten, vannak többen 30 órában, aztán huszonpárórásak, én a 12 órámmal, és hétvégi beugrós kollégák is vannak páran.)

Aztán a gyerekek ... Lili jól beilleszkedett, megszokta a sulit. Az első hetekben ő is nagyon fáradt volt, sok volt az inger, most hosszabban is van bent a suliban, mint tavaly. Alapvetően ez egy egész napos iskola, ami azt jelenti, hogy legkorábban 1/2 4-kor lehetne elhozni, de a tanár nénik is látták, hogy sok neki, úgyhogy Lili egy nap marad csak fél 4-ig, amikor ténylegesen programja/órája van még később is. A többi napon én elhozhatom kettőkor. Betűket, számokat tanulnak, azt mondta a gyógypedagógus, hogy jó ütemben halad, természetesen saját tempójában, a többiek előrébb járnak kicsit. De Lili nagyon szorgalmas, koncentrál, figyel. A gyógypedagógussal szerencsénk van, kedves, figyelmes, segítőkész, még a fejlesztő hellyel is felvette a kapcsolatot ahova járunk, ami kifejezetten downosoknak van, megmutatták neki, hogy Lili milyen technikával tanul ott számolni és olvasni, ezt alkalmazza ő is a mindennapokban.

Bence ugye utolsó éves itt Volksschuléban, neki következő évben iskolát kell váltani. Nehéz kérdés ez nekünk, érintőlegesen ismerjük csak az itteni iskolarendszert, ami teljesen más, mit az otthoni, ráadásul az is nehezíti a választást, hogy jövőre nagyon szeretnénk költözni. Október óta már írták a (nem is tudom, hogy hívhatnánk magyarul, minden fő témakör szerepel benne, legyen mondjuk szintfelmérő) szintfelmérőket, volt németből, most matekból, aztán lesz még egy-egy kör decemberben, januárban is. Ezeknek az eredményei már számítanak a továbbtanulásnál. Büszkék vagyunk, sokat javított az előző tanév végéhez képest.

Bence októberben volt beteg, elkapta a kéz-száj-láb fertőzést, azt leszámítva, hogy az elején fájt a torka, nem nagyon tudott enni, meg utána nagyon sokáig pöttyös volt a lába és le is hámlott szegénynek, viszketett, azon kívül egész jól megúszta, és mi sem kaptuk el tőle. (Horror sztorikat lehet olvasni ezzel a betegséggel kapcsolatban.) Ez alapvetően egy ovis betegség, a barátja testvérétől sikerült összeszednie, úgyhogy itthon is volt egy hetet ezzel, jött anyukám segíteni, ő volt vele. Lili is egy kicsit náthás volt akkor, ugatósan köhögős, de a korábbiakkal ellentétben csak pár napig maradt itthon, nem húzódott el neki szerencsére. Hiszem, hogy ehhez nagyban hozzájárul, hogy az iskolakezdés óta intenzíven használunk esszenciális illóolajokat.

Az őszi szünetet is nagyrészt anyukám vitte, így, hogy én is dolgozom, nem tudtunk haza menni. Viszont novemberben voltunk otthon egy hétvégére. Én mindenképpen mentem volna, barátnőm szülinapját ünnepelni, de pont kapóra jött a gyerekeknek egy szünnap, így hosszú hétvéget csináltunk, együtt mentünk és még az Írországban élő barátommal is tudtam találkozni, ő is akkor látogatott haza. Sőt még Zolival is elmentünk mozizni. Sűrű, tartalmas hétvége volt, azóta is fel vagyok töltődve tőle.

A kis magyar down klubbunk anyukáival folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, 3-4 hetente próbálunk összehozni találkozót. Persze ezek a találkozások már túlmutatnak ds gyermekeinken - legtöbbször Lilit nem is viszem - beszélgetünk sok minden másról is.

Zoli nyomja a munkát, sokat dolgozik, volt ő is szabin egy hétig, pont akkorra lett beteg. Talán még nem is láttam őt ilyen betegnek, persze náthás, köhögős ő is szokott lenni. De így, hogy fekszik, lázas, nincs jól, nem is volt talán.

Volt pár kiruccanásunk is, jártunk Badenben, az öreg Dunánál, még jó időben pancsolni, majd egy másik részen őszi sétán, kettesben pedig a Schwarzenberg parkban kirándultunk.

A hét elejétől itt újra lock down van, ami sokban nem érint minket. Gyerekek mennek rendesen suliba, mi dolgozni, mondjuk shoppingolni nem tudunk, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Persze ez hozza magával, hogy az Intersparban őrültek háza van, mivel nálunk szinte minden kapható (fehérnemű, konyhai felszerelés, játékok ... ) nagyon nagy a forgalom, nem unatkozunk.   

Mozgalmas két és fél hónapon vagyunk túl, főleg nekem volt izgalmas (és szükségem is volt rá nagyon), de Lilinek is hozott sok változást.