Ősz

2020.10.19

Ott tartottam, hogy Lili éppen lebetegedett, másfél hétig volt itthon, jól elhúzódott neki. Az ilyen kruppos megbetegedések lefolyása mindig is hosszas volt, sokáig köhög és nagyon taknyos. Persze én is elkaptam tőle, köhögtem, alig volt hangom napokig.

Amiatt aggódtam, hogy a suliba kérni fognak orvosi igazolást, de szerencsére erre nem volt szükség. Itt úgy van, hogy három napot igazolhat egyben a szülő, egy egyszerűbb nátha/betegség esetén. De mikor láttuk, hogy ez nem három napig fog tartani, Zoli beszélt az igazgatónővel, aki elmondta, hogy ránk van bízva, mi ismerjük a gyereket, hogy mikor egészséges, amikor mi jónak látjuk, akkor küldjük. Tény, hogy egyelőre sok mindenről nem marad le Lili, ha nem megy.

Azon a héten, amíg végig itthon volt, kezdett Zoli az új helyen, ahol a vírus miatt 2 csoportra osztották őket, így most felváltva dologoznak, 1 nap meló, 1 nap szabad. A dolgozós napok jó hosszúak, mivel reggeltől estig, a zárás utánig tartanak, viszont a következő nap mindig szabad. A legjobb ebben a szabad hétvégés hét, mert olyankor még a következő hétfő is szabad, tehát hosszú hétvégéje van. Az első napja elég hektikusra sikerült, pont kaptak egy ellenőrzést, ezért a főnökasszony, aki aznap Zolit terelgette, elég elfoglalt volt, rohangálhatott fel alá, csak a nap második felében tudott Zolival foglalkozni, így is zsongott a feje mire hazaért a sok új infotól. Ez azóta is hasonlóképpen van, minden alkalommal újabb és újabb dolgok merülnek fel, nagyon sok mindent tud már, de mivel egy recepción van, ahol az ügyfelek érdeklődése, reklamálás mellett még számtalan más dolgot kell intézni, mindig belebotlik ismeretlen feladatokba. Viszont nagyon élvezi, a 13 órás munkaidő ellenére is este sokkal vidámabb és kevésbé fáradt. A kollégái kedvesek, segítőkészek. Azt hiszem, hogy a 2020-as év sok szarsága mellett ez egy nagyon nagyon jó és szükséges változás volt az életünkben.

De mi is volt még azon a héten... voltunk az Ikeában venni pár dolgot, gyerekeknek tartottunk őszi ruha nagybevásárlást. Vasárnap Sparbachban voltunk a natúr parkban kirándulni, egyszer már jártunk itt, tavaly nyáron, akkor is nagyon tetszett nekünk, meg most is, a patakos játszótér, a szarvasok, házi állatok, nagyon jó hely, nyugalmat áraszt.

Aztán hétfőn Lili is visszament az iskolába, kicsit fel tudtam lélegezni, elég sokat kivett belőlem a másfél hetes egész napos orrfújás, játék, idd meg a teát, inhaláljuk, vitaminadagolás. Azon a héten futni voltam, sorozatot néztem, ablakot/függönyt mostam, élveztem a csendet. Szombaton átmentünk Sopronba egy kicsit lazítani, hogyha már haza nem jutunk, akkor legalább az érzés meglegyen (nekem kb ennyi a tűréshatárom, amikor már érzem mennék haza, honvágyam van) játszóztunk, ebédeltünk egy jót, meg vásároltam néhány dolgot. Vasárnap aztán megkezdődött a lehűlés, aznap még voltunk egy kicsit a városban sétálni.

Múlt hét nálunk is esős, bánatos volt. Reggelente már Lili is alig bírt felkelni, pedig ő általában magától kel és friss egyből. Hétfőn egy szeméttelepen voltunk Zolival, ami önmagában nem lenne nagy izgalom, viszont egy nagyon jól kialakított hely, most nyílt október elején, nem messze tőlünk. Minden szemét típusnak van egy baromi nagy konténere, úgy van kialakítva, hogy körbe tudsz menni kocsival, amilyen szemét van nálad ott megállsz, szépen bedobod és haladsz is tovább. Nagyon jó és praktikus. Szerdán kineziológusnál jártam, ez volt az első alkalom, tetszett, úgy érezem jót tett. Fogok még menni a hölgyhöz. Csütörtökön végre kicsit kisütött a nap, ki is használtam, voltam egy rövidet futni. Pénteken a fiúk kórházba mentek kontrollra, ugyanis a sérv, amit pont egy évvel ezelőtt megműtöttek Bencének - pár hónapja észrevettük, hogy nincs rendben - új utat talált magának, így sajnos újra meg kell műteni. Nem örülünk, főleg az érintett nem. Mivel nem sürgős, ezért kértük, hogy ez jövő évre csússzon át. Ugyanis Zolinak szabadságot kell kérnie, hogy bent tudjon aludni Bencével és ezt most, a próbaidő alatt nem szeretnénk megjátszani. Én még péntek délután elmentem a downos klubunk anyukáival csevegni egyet. Szombat, vasárnap nagy izgalom nem történt, Bencének elég sok tanulnia valója volt, mivel pénteken nem volt suliban, verset is kellett tanulnia. Így szombaton csak egy kicsit játszóztunk, vasárnap szintén játszózás és egy rövid séta volt a szabadtéri program, ha már végre nem esett az eső.

Jövő héttől őszi szünet, anyukám jön hozzánk a hétre. Remélhetőleg barátságosabb idő lesz, és akkor Zoli szabadnapjain tudunk valamerre jönni menni programot csinálni.