Nyári szünet 2.

A július 18-i hétvégén utaztunk haza, nagyon jó érzés volt. Február óta nem jártunk Pesten, nem találkoztunk a családtagokkal. 

Július 20-i hét: hétfőn délelőtt a Naplás tónál sétáltunk egyet, sosem jártunk még arra. Én ezer évvel ezelőtt voltam ott korcsolyázni egyszer, de nem ismertem a környéket. Nekünk csalódás volt, hogy az út nem végig a tó mellett vezetett. Gyerekek sem voltak oda, szóval ezt is megnéztük. Délután nekem időpontom volt dokihoz, aztán mentünk is tovább Kenderesre Zoli nővéréékhez. Nagy volt itt is az öröm, a gyerekek szétszedték sógornőmet. Kedden strandolni voltunk, szerdán kora délután pedig jöttünk is vissza. Mivel ez a látogatás nem volt előre tervezve, sajnos nem fért bele több, de így is jó volt. Mi este Zolival bementünk a városba megünnepelni a házassági évfordulónkat. Sétálgattunk, beszélgettünk a hogyan továbbról (sok fejtőrést okoz nekünk, hogy én ennyire nagyon nem találom a helyemet továbbra sem Bécsben, de erről később még írok) és vacsoráztunk egy finomat. 

Csütörtökön délután volt a szokásos éves fotózásunk. A városligetben jártunk most, turisták nélkül ott is sokkal szellősebb volt a dolog. Ebben az évben Bence is egész jól bírta a dolgot. Persze idén is születtek vicces képek :D

Pénteken voltam fodrásznál, jelenleg már sokkal rövidebb a hajam, nem is igazán szeretem a hosszút, de nyáron még zavar is, így ilyenkor általában levágatom. Sajnáltam, hogy a fotózáson nem volt még rövid, sokkal előnyösebb. 

Szombaton futással kezdtem, aztán rászántuk magunkat a garázs pakolásra. Évek óta készülünk rá, réges-régi ruhák, amibe sajnos már sosem fogyunk bele, baba/gyerek cuccok. Jó nagy munka volt, jó sok emlékkel, de csak álltak ott, nagyon minimális, amit még használunk onnan. 

Következő hétfőn mentünk Nagybörzsönybe, nyaraltunk már ott többször, nagyon szeretjük. Egy kis zsákfalu, közel az erdő, az út túloldalán patak. Egész nap csend és nyugalom. Első nap, ebéd és egy kis séta volt a program. Kedden elhívtuk Bence kis barátait, hogy csatlakozzanak hozzánk, velük is nagyon régen találkoztunk, jó volt újra látni őket. Ráadásul bővültek egy cuki kutyussal, akiért főleg Bence odavolt. 

Szombaton igyekeztünk vissza Pestre, aznap ünnepeltük a szülinapom és még elintézni valónk is volt. Az utolsó 3-al kezdődő szülinapom... nem foglalkoztam vele különösebben, de aznap azért kicsit szíven ütött. A vége az lett, hogy elég nagy mennyiségű pálinka fogyott el, ennek ellenére hajnali fél 3 környékén Lilivel álltam a wc-ben, a túl sok torta miatt.... pár éve ez még másként volt :D Bár sem kipihent, sem fitt nem voltam vasárnap mégis futással kezdtünk, Bence meg Zoli unokaöccse is jött velem. Vasárnap Zolinak jönnie kellett vissza Bécsbe, neki letelt a 2 hét szabija. Sokadik nyarunk telik így, de persze attól még nehéz az elválás, és persze hiányzunk egymásnak, ugyanakkor visz a kapcsolatunkba egy kis izgalmat, mindenki kap egy kis szabadságot.

Következő héten Bence úszótáborba járt. Kifogtunk egy olyan hetet, amikor apukám nem nagyon tudott autóval hozni-vinni minket, így többször volt, hogy reggel elbuszoztunk, aztán én hazafutottam.  Így laza hét volt, mint tudjuk egy gyerek, nem gyerek. Lili elpancsolt az erkélyen, játszóra jártunk. Bence reggelente nem volt lelkes a kelés miatt, de egyébként nagyon jól érezte magát, hamar talált haverokat, az időjárással is szerencsénk volt, 1 nap volt csak borúsabb, jól lebarnult és persze az úszása is javult 😊

Azt beszéltük meg Zolival, hogy azokon a hétvégéken, amikor szombaton dolgozik nem fogunk találkozni, hisz 1 napja van pihenni, azt ne utazgatással töltse, de aztán nem így alakult. Szombaton jól meglepett. Este még írt, hogy fáradt, majd másnap beszélünk, nem volt gyanús, hisz tudom, hogy egy reggel 6-tól este 18.30-ig tartó nap után nem szokott vidám lenni. Aztán egyszer csak este fél 11 magasságában betoppant, volt nagy meglepetés, öröm. Másnapra anyuékkal strandolást terveztünk, így annyiban módosult, hogy együtt mentünk apával. Azért is örültem, mert Bence aztán 2 hétig nem volt otthon, ha ők akkor nem találkoztak volna, akkor konkrétan  1 hónapig nem látták volna egymást. 

Augusztus 10-i hét: a hétfői nap mozgalmas volt, jöttek a légkondisok, elvileg csak éves karbantartásra, de aztán nagyobb dolog lett belőle, le kellett szedni az egész egységet, persze egy jó meleg napon. Elvileg több napos dolog lett volna, de szerencsénk volt és még aznap visszaszerelték. Sógornőmék is aznap jöttek,  vitték el Bencét 2 hétre nyaralni. 

Szerdán barátnőmmel találkoztam, jót beszélgettünk, koccintottunk a szülinapomra. Csütörtökön strandolni voltunk szüleimmel közösen. Pénteken neki álltam Zolinak tortát sütni, amúgy sem vagyok gyakorlott sütő, de eszközök híján katasztrófálisan sikerült, így délután volt egy utunk Lilivel a Sparba tortalapért 😂Azon a hétvégén ünnepeltük Zoli szülinapját, a terv az volt, hogy megyünk a Széchenyi fürdőbe áztatni magukat, masszázsra, de persze aznap vihar volt. Maradt mozizás, kis shoppingolással. 

A következő hetet nagytakarítással kezdtem, ablak/függönymosás, szőnyegtisztítás. Szerda délelőtt a városba voltam, ügyintéztem kicsit, délután átjöttek barátnőmék a gyerekekkel. Bár 3 fiúról van szó, Lili egész jól beépült közéjük a kezdeti riadalom után. Sajnos ritkán van alkalmunk találkozni családostul, jó volt így is összejönni. Pénteken megint strandolni voltunk anyukámékkal. Szombaton haza érkezett Bence, nagyon örültünk neki, 2 hétig volt távol, ráadásul beszélni sem nagyon szeret velünk ilyenkor, mert akkor elérzékenyül. Így ténylegesen nem láttuk, beszéltünk 2 hétig. Lili mindennap többször elmondta, hogy hiányzik neki. Estére megérkezett apa is, vasárnap a Decathlonban jártunk, beszereztünk néhány dolgot a suliba, meg Bence kapott utószülinapi ajándék gyanánt egy új rollert sógornőméktől. Visszafelé még megálltunk Csömörön a kedvenc helyünkön játszózni kicsit. 

Az utolsó pesti hetet én kimaxoltam. Keddre egy találkozót szervezetem, korábbi fejlesztős csoporttársainkkal, sajnos nem lett túl sikeres, egy kislánnyal sikerült csak találkoznunk, a többiek nem tudtak eljönni. De ettől még jó volt találkozni, látni őket. Szerdán lógós napom volt a javából, reggel még elmentünk közösen vásárolni anyukámékkal, aztán ők elvitték a gyerekeket magukhoz. Le is pörgettem a sorozatomból 2-3 részt,ezt a luxust. Délután egy régi barátommal találkoztam, ami külön öröm volt, mert ők meg Írországban laknak, sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán tudnak-e utazni. Csütörtökön ismét találkozóm volt, lányos, kis shoppinggal.

Pénteken hosszabb utunk volt, tavasz óta szerettem volna eljutni egy pszichológus hölgyhöz, sajnos későn hívtam időpont miatt, így Budapesten nem tudtunk találkozni, viszont mindenképpen szerettem volna beszélni vele, kénytelen voltam elutazni Szolnokra. Csináltunk belőle családi programot anyukámékkal. Elindultunk korábban, voltunk Vadasparkban, aztán amíg a többiek ebédeltek, ejtőztek, addig én beszélgettem. Jót tett, persze kellene még máskor is találkoznunk, de a ismételt határzárral gyorsan keresztbe is húzták az elképzeléseim. 

Szombaton még pakoltunk egy kicsit a garázsban, kora este pedig a szokásos nyár záró Duna parti sétát, vacsorát tartottuk meg, amit jól elmosott az eső, de a vacsora jól sikerült.

Vasárnap én még futottam egy utolsót, aztán neki ugrottam pakolni, "IMÁDOM", ez minden alkalommal egy 2-3 órás program, ilyenkor már nem lehet hozzám szólni. Csak túl akarok lenni rajta, visszaérni. Nehezek ezek a napok mindenkinek. Kis határon jöttünk most vissza, nem is kellett várakoznunk, gyorsan megjártuk még megállóval is.

Nagyon hálás vagyok ezért a nyárért, elsősorban Zolinak, hogy ezt lehetővé tette, hogy mi másfél hónapig "nyaralhassunk", másrészt, hogy egyáltalán mehettünk. Nagyjából mindenkivel találkoztam, akivel szerettem volna, ami nagyon sokat jelentett. Sokat beszélgettem ismerősökkel, szomszédokkal, még a játszótéri találkozások, beszélgetések is sokban hozzájárultak ahhoz, hogy tudjam másképpen nézni a helyzetünket. Nálam jobban senki nem szeretne haza költözni, de másfél hónap otthon tartózkodás után, sok pozitív lelki benyomás, viszont nagyon sok más területen szerzett negatív benyomás, információ után egyre távolabbi lehetőségnek tűnik.

Ezen a héten nálunk még szünet van, szeptember 7-én kezdődik a suli. Normál kezdésre készülünk, nincs osztályfelosztás, nincs maszk, nincsenek korlátozások. Júliusban az oktatási miniszter bejelentette, hogy egy jelző rendszer lesz érvényben ősztől. Zöld- normál oktatás, sárga- maszkot kell viselni a folyóson, bejáratnál, narancs- nincsenek rendezvények, középiskolásoknak távoktatás, piros-távoktatás. Tehát csak a legvègső esetben zárnak a sulik, amire nagyon reméljük nem kerül sor. Így a héten már készülünk lélekben és néhány feladattal a kezdésre és mivel Zoli holnap lesz szabad, elesszük a ajándék utalványunkat is valahol 😊