Nagyon várjuk már a szünetet

Múlt hét: Apát nem túl sokat látjuk, hajnalban megy, este 19 - fél 20 körül ér haza :( Órája szerint több ezer kalóriát éget el, már a reggeli órákban jelez, hogy teljesítette a napi tervet. Csak úgy peregnek le róla a kilók, enni nem nagyon van ideje. A keddi nap még hosszabbra nyúlt, elkészült a kocsi, munka után még át kellett mennie Sopronba, Bence elkísérte, így legalább nem volt unalmas az út. 

Kedden vissza kellett vinnünk a könyvtárba a kivett dvd-ket, Bence annyira ügyi, nagyon büszke vagyok rá. Bemegyünk, én elmondom ugyan, hogy mit szeretnénk, a hölgy visszaválaszol, puff én el is veszítettem a fonalat. Bence kapásból válaszol, intézni a dolgot. Ennek kapcsán merül fel bennem és meg is kérdezem tőle, hogy ő a suliban már németül gondolkodik, és IGEN.

Csütörtökön német után Kriszta elvitt piacolni. Tetszett, nekem teljesen olasz piac feelingem volt, kiabálás, nyüzsgés. Szépek az áruk, jóval olcsóbbak mint a boltban, jó hely.

Elfelejtettem írni még korábbról, hogy Lilivel a down ambulanciára jó pár hónapja szeretnénk bejutni. Ez az a hely, ahol a down babák, gyerekek orvosi felügyeletét végzik, és segítenek, hogy mit, hol lehet intézni, milyen lehetőségek vannak. Zoli sokat hívtak őket, ha végre valaki felvette, átkapcsolt valakihez és elakadtunk. Még mielőtt Zoli elkezdett a mostani helyet melózni elmentünk személyesen. Persze a hölgy nem volt bent aki időpontot tudott volna adni. Kaptunk telefonszámot, e-mail címet. E-mailen pedig végre kaptunk időpontot. Mivel Zoli nem tud velünk jönni, így felkértem Krisztát, hogy tartson velünk, segítsen fordítani. 

Bencének pénteken Sommerfest volt a suliban, annyi derült ki, hogy minden teremben más és más játék, foglalkozás volt. Kapott egy útlevélszerű papírkát és ahol járt, kapott bele pecsétet. Persze volt eszem-iszom is. 

Hétvégén semmi küli. Szombaton elmentünk egy bevásárló körre, vettünk ventillátort, rolót, próbálkozunk a meleggel felvenni a harcot. Na persze azóta őszi idő van :D Vasárnap tettünk egy sétát az Oberlaa parkban, de konkrétan hűvös volt, hazaértünk és el is kezdett esni. 

Hétfőn Zoli úgy jött haza, hogy kibicsaklott a bokája, be van dagadva, sátikál. Kedden doki, szerencsére nincs nagy baj, bekötötték, pihentesse, 1 hét múlva kontroll. Öröm az ürömben, hogy így viszont tud velünk jönni szerdán a down ambulaciára.

Ez a hét így lazább nekem, nem kell mindenhova vinnem Lilit. Bence már nagyon szenved, hogy suliba kell menni, minden reggel úgy kell kiimádkozni. Számoljuk a napokat. Szerdán Lili ugye itthon, délelőtt mentünk a down ambulanciára, az eleje kalandos volt, de csak bekerültünk a hölgyhöz. Megtudtuk milyen lehetőségeink vannak fejlesztésre, kaptunk logopédushoz elérhetőséget, táncolni is lesz lehetősége Lilinek. Zoli ma körbe is telefonált időpontokért, hogy szeptemberben tudjuk majd menni, mindehol kezdődik a szünet. 

Ma van az utolsó nap. Bencének holnap már csak bizonyítványosztás és jöhet haza, így Lili már nem is megy. A napköziben ma délután még Sommerfest, játék, buli, szülők, tesók is résztvehetnek, mi is odamegyünk majd kicsit vegyülni.