Karantén/tavaszi szünet

Karantén 2. hete:

A hét eleje még lendületesen indult, kedden Zoli korán végzett, így el tudtunk menni erdős sétára, Laaerbergen voltunk. Nem volt túl sikeres, Lili végig nyöszögte, nem lehetett vele haladni, hamar elvette a kedvünket az egésztől. De legalább voltunk kicsit napon, levegőn. Csütörtökön aztán kitört rajtam a fáradtság, meg a lábfájás, szoktam step pados tornát is csinálni, valószínűleg aközben meghúzódott a jobb hátsó combom. Már aznap is nagyon fájt, pénteken már lépni is alig tudtam, kiváló. Zoliék csütörtökön nyitottak, szerencsére felülmúlta várakozásaikat. Vannak vásárlók, nagyon jó a forgalmuk. Örülünk.

Ha jól emlékszem aznap kaptak prémiumot is, így köszönve meg az elmúlt időszakot, hogy helytálltak a megnövekedett forgalomban, stresszes időszakban.

Bence pénteken már többet tüsszögött, mint a megszokott, először nem aggódtam, gondoltam a szokásos tavaszi allergia. Aztán szombatra kiderült, hogy nem az, persze elkezdtem aggódni, nem tudom pontosan azt hiszem vasárnap este volt, mikor mondta fáj a feje. Na mondom, ne szórakozzál. Pont azon a hétvégén telt le a 2 hét, hogy itthon volt, ami a lappangási idő is lehetett volna... mély levegő, biztos nem az. Vasárnap azért elmentünk a tervezett kirándulásunkra. Többször téma az ausztriai magyar anyukás csoportba, ki hova jár, ahol nincsenek sokan. Bisambergre esett a választás, de sajnos kocsival nem lehetett felmenni a kilátóhoz ahonnan tervezetük a sétát, elindultunk hát az emelkedőn, de mint tudjátok, Lili nem nagy séta bajnok, a "csúcsot" nem is reméltük, hogy elérjük, szerencsénkre nem messze találtunk egy ösvényt, azon elindultunk és tettünk egy rövid sétát.

3. hét

Nyűgös hét, nekem mondjuk a lábam a hét elejére jobb lett, már tudtam kicsit mozogni. Az óra átállítás sem segített rajtunk. Reggelente alig bírtunk kikelni. Bence egész héten náthás volt, jó taknyos lett, köhögött, de szerencsére más baja nem volt és nem is kapta el senki. Hétközben kaptunk értesítést a tanár néniktől, hogy a szünet után is folytatódik az otthoni tanulás, így fáradjunk majd be, adjuk le az eddig elkészített feladatokat és vigyük el az újakat. Szombaton Zoli már szabin volt, a terv az volt, hogy aznap megyünk haza a tavaszi szünetre. :( Helyette a fiúk voltak lent bringázni. Vasárnap Giesshübl településen voltunk, kicsit kacifántos volt az utunk, egy Naturparkba indultunk, de aztán olvastam egy üzenetet, hogy egy másik részről/parkolóból kevesebben szokták megközelíteni, módosítottunk, így kicsit hosszúra nyúlt az út, pedig csak 20 percnyire van tőlünk, de megérte a hosszabb autózás. A parkolótól vezetett egy ösvény az erdőbe, mi azon indultunk el, a legkisebb kört sikerült megtaláltunk, ez pont elég volt. De több útvonalon is el lehet indulni. Van egy jó kis domb, tetején egy hüttével, amit tervbe vettünk, hogy még a szünetben majd megnézünk. Olyan jó volt az erdőben, csend, madárcsicsegés, napfürdőztünk egyet.

4. hét

Hétfőn volt egy hosszú sajtótájékoztató, elmondták a húsvét utáni terveket, hogyan próbálunk kicsit visszatérni az életbe. Ugyebár itt március közepe óta minden zárva, nincs műszaki bolt, nincs ruha bolt, nincs játékbolt, semmi, csak élelmiszer/drogéria.

Az első lépés (ápr. 14-től) hogy kinyithattak a 400 nm kisebb üzletek, a barkács boltok, kertészetek.
A következő blokkban május elején kinyithatnak a nagyobb üzletek, plázák, meg a fodrászok.

Május közepétől a hotelek, vendéglátó helyek nyithatnak. Április végén tárgyalnak arról, hogy május közepétől az iskolák, óvodák megnyithatnak-e. De azt tegnap is elmondta a miniszterelnök, hogy nem ez az elsődleges. A fő, hogy a gazdaság újra beinduljon, ne legyen több munkanélküli.

Ezek azonban csak tervek, azt többször hangsúlyozták, ha nagyon megugranak a betegszámok, akkor egyből vissza vesznek a lazításokból. Valamit, hogy ezeknek az újra nyitásoknak szigorú szabályai vannak. Maszkot kell viselni a boltokban, tömegközlekedésen, tartani kell a távolságot, csak bizonyos számú vásárló lehet a boltban egyszerre, és sokszor fertőtlenítenek. Múlt hét óta az élelmiszerboltban adnak maszkot, mielőtt megkapod a bevásárlókocsit átfertőtlenítik.

Na, de térjünk vissza mindennapokhoz. Kedden voltunk Lili ovijánál megnézni hátha van kiírva valami info. Az ő részük nincs is nyitva. csak a főépületben van ügyelet azoknak a gyerekeknek, akinek dolgoznak a szülei. Egyébként semmi hasznos, de a hét folyamán Zolit hívta az óvó bácsink, érdeklődött, hogy vagyunk. Aztán kicsit ping-pongoztunk, rollereztünk lent. Lili egész ügyesen megtanult a lakásban menni a 3 kerekűjével. A fékezés még nem nagyon megy, de tud kanyarodni, magabiztosan hajtja. Szerdán fodrászkodós napom volt, kitaláltam, ha már itthon penészedünk, akkor nekem kell valami változás. Zoli leborotválta körbe alul a hajam. Vagány lett. Más szint is akartam, ami nagyon tetszik egyértelmű volt, hogy nem tudom itthon kivitelezni, lehet még fodrász se tudná, de első körben kicsit kiszőkítettem. Aztán ráhúztam egy vöröses színt, nem ilyen volt az elképzelés, de nem szoktam ebből nagy ügyet csinálni, majd lekopik :D

Csütörtökön visszatértünk a kiránduló helyünkre. Először megmásztuk a dombot, olyan kilátást nyílt, imádtam. Fent a hüttétől több túra útvonal is indul, de mi nem akartunk tovább menni, piknikezést terveztünk. Olyan tiszta, napos idő volt, hogy nagyon messze lévő havas hegyekig is el lehetett látni. A domb után lecuccoltunk, napoztunk, társasoztunk, annyira jó volt töltődni. Még egy kis színt is sikerült magunkra kapni. 
Pénteken csak fiúk voltak lent, Zoli futott, Bence bringázott. Szombaton sütöttem, elpakolásztunk a téli cuccokat, meg elő a nyáriakat. Na már csak a mieinket, gyerekek abban az 1-2 maradékban járnak ami még jó rájuk. Jó lesz, ha lesz már valami ruha bolt nyitva. Vasárnap, hétfő semmi különös, levágtam Lili/Zoli haját, kis sétákra voltuk lent, elég sokat ettünk, meg ittunk apával. Hiányzott a család, hogy nem tudtunk hazamenni, és a kilátások sem túl jók arra, hogy tudjunk menni a közel jövőben :(

Ja, amit írni akartam, mert van ám előnye is ennek a dolognak. Olyan csend van... Amire korábban már panaszkodtam, alattunk egy "kávézó" van, ami a jó idővel egyből megnyitotta a teraszát. Ez azt jelenti, hogy este 23-ig itt ülnek az emberek, iszogatnak, dohányoznak, ami olyan, mintha kb. nálunk, a lakásban lennének. Szemben egy étterem van, akiknek szintén van teraszunk és ott szintén hangoskodnak a vendégek elég sokáig. Az autós forgalom is nagy a mellettünk levő fő úton. De most... madárcsicsergésre kelünk reggel, csend van napközben, csend van este. Egyik hétköznap nyitva volt az ablak, lefeküdtem a földre süttetni az arcom, mondtam a gyerekeknek, hogy ezt jól jegyezzék meg: hétköznap, délelőtt itt ilyen csönd van. Ezen az időszakon kívül ilyen többet nem lesz. Na meg a repülőgépek, vannak időszakok amikor 2 percenként mennek felettünk, most egy sem. Ezt nagyon imádom.