Karácsony

2 hét eseményeit foglalom össze, nem szoktam mostanában ilyen gyakran írni, de a karácsonyra tekintettel, meg arra, hogy van is mit, írok. Múlt hét elején tisztáztuk le végleg anyukámmal, hogy nem fogunk ünnepek alatt, között találkozni. Az volt az elképzelésünk, hogy mi átgurulunk Sopronba, ott együtt töltünk egy kis időt, gyerekek megkapják az ajándékokat, mégis látjuk egymást egy kicsit. Afelől nem volt kétségem, hogy simán átjutunk Magyarországra, de mivel nem volt infóm arra vonatkozóan, hogy mennyire veszik komolyan visszafele, Ausztriába a karantén kötelezettséget, ezért nem mertünk kockáztatni. Így anyukám feladta az ajándékokat futárszolgálattal, napokon keresztül csuriba tett ujjal vártuk, hogy megérkezzen. Csütörtökön elmentem kineziológushoz, jót tett, feltöltődtem. Pénteken délután mentünk Lilivel fejlesztésre, ott a hölgy már úgy fogadott, hogy hallottam a híreket, a 3. lockdownról, sajnos hallottam. Ez ma, december 26-tól érvényes, hétfőn ismét csak az élelmiszerboltok, drogériák, patikák nyithatnak ki, semmi más, egész napos kijárási korlátozás lesz. Viszont január 17-től újra nyitnak az üzletek, szolgáltatók mellett az éttermek is, viszont ezeket csak azok vehetik igénybe, akik előtte hétvégén elmennek leteszteltetni magukat és rendelkeznek negatív eredménnyel. Akik nem, azoknak plusz egy hét lockdown, csak ffp2 maszkban mehetnek ki vásárolni és dolgozni. Az iskolák nyitnak január 7-én, de otthoni tanulással (elvileg a mi gyerekeink most is mehetnek), rendes oktatás január 18-tól várható. A véleményemet hagyjuk erről az egészről, dióhéjban, halálosan unom ezt a csiki-csukit. Lili fejlesztése persze megint kimarad... Beszereztünk maszkokat, bízunk benne, hogy ez lesz az utolsó kör. 

Szombaton vendégségben voltunk, annál a családnál akikkel pár hete már találkoztunk Badenben (nekik is van egy down szindrómás kislányuk), meghívtak minket szépséges családi házukba. Nagyon jól éreztük magunkat, Lili alig akart hazajönni és Bence is egész jól feltalálta magát, pedig csak lányok vették körül 😊 Mi jót beszélgettünk sok témát érintve. Szuper délután volt. 

Vasárnap beszereztük a fenyőnket, általában olyan kb. másfél méteres fánk szokott lenni, sajnos nincs külön nappalink, így szűkösek a viszonyok. Először a szokásos lelőhelyünkön keresgéltünk, ahol olyan kis béna, formátlan fák voltak, hogy nem tudtunk választani. Átsétáltunk Bence sulijához, kinéztünk egy kis helyeset, amit az előttünk lévő pár el is vitt. Apa erre kijelentette, hogy akkor viszont nagy fánk lesz, az volt szép. Így egy több, mint 2 méteres fával tértünk haza 😄 Más hatású az biztos, én szeretem, nekünk otthon mindig nagy fánk volt, és végülis egész jól elférünk így is. Gyerekek nem voltak segítőkészek, a díszítés sosem lelkesítette őket, főleg Lilit nem, így ránk marad Zolival. 

Itt idén még dec. 23-án is iskola volt, ez nekem nagyon furcsa, nem is értettem, hogy karácsony előtti napon miért kell még menni, mi úgy döntöttünk maradnak a gyerekek, kell hangólódásnak. Így nekünk kedd volt az utolsó nap, mindenki visszaszámolt, Lilit reggelente már úgy kellett beimádkozni az iskolába. Délután apának még jelenése volt Bence tanár nénijénél, aki nem dobott fel minket a híreivel, sajnos még mindig sok hiányossága van Bencének nyelvtanból. Szerdán ágyban reggelizéssel kezdtünk (ez volt az egyik adventi naptáros program) aztán én bevásároltam a nagy részét annak,ami kellett az ünnepre, zserbót sütöttem  és szerencsére anyukám csomagja is megérkezett nagy örömünkre. Az estét, éjszakát idén babaház szereléssel töltöttük, megküzdöttünk ezzel is, de megérte, Lili nagyon örül neki, 1 órát is eljátszik vele egyedül. 

24-én a fiatalok jó korán keltek, Bencét évek óta nem láttuk ilyen izgatottnak. Az első kör ajándék bontás így már reggel megtörtént. Fiúk utána még elmentek boltba megvenni a friss árukat. Én utána ebédet főztem, mivel nem szoktam "elvinni" egyedül a karácsonyt, nincs hagyományos nagy főzés/ kajálás nálunk. Mi lazacot ettünk, gyerekek rántott húst, volt húsleves és ennyi. Kora délután felvettük a viber kapcsolatot anyukámékkal, a tőlük kapott ajándékokat így bontották a gyerkőcök, utána még hosszan beszélgettünk. 

Nem volt konkrét elképzelésünk, hogy töltjük a további napokat, Bence feldobta, hogy már másnap menjünk szánkózni. Én lázas keresésbe kezdtem, hol van hó. A legkézenfekvőbb Semmering lett volna, ott voltunk tavaly is, viszont az anyukás csoportban többen írták, hogy nagyon nagy a zsúfoltság ilyenkor. Így egy messzebb lévő helyet céloztunk meg, Annaberget. Minden reggel van az egyik osztrák csatornán webkamerás körkép az egész országról, hol milyen az időjárás, reggel még belenéztem, Annabergben esik a hó, szuper akkor indulás. Szintén a csoportból nyert infók alapján belőttük hova menjünk, vannak dombok, nem kell fizetni, ok, go. No odaérünk, csak a szokásos...persze valószínű 24-én megnyitották a sírészt (ezt nem követtem nyomon), így már szánkózni sem engednek be, csak ha van online jegyed. Ühüm, ránézek, hát mi egy-másfél óra szánkózásra most nem adnák ki 30eurot, biztos van a közelben domb, ahol lehet csúszkálni. (A közjátékot nem részletezem, pisilni kell, messze a benzinkút, átöltözés overálba, akinek van gyereke tudja, hogy mennek ezek a dolgok 😂)Találtunk is egy jó kis dombos részt, tudtunk csúszni, kicsit hemperegni a hóban, gyönyörködni a tájban, és ott aztán tényleg nem volt senki rajtunk kívül.  

Ma itthon lazítunk, sokáig aludtunk, Zoli családjával beszélgettünk. Zolinak holnap van az utolsó szabadnapja, még valami szabadtéri programot beiktatunk, elvileg sütni fog a nap, ami külön öröm, hiszen hetek óta nem láttunk napfényt. 
Végül, de nem utolsó sorban mindenkinek Boldog, békés karácsonyt kívánok.