Június

Hol is kezdjem...

Június első két hetében a gyerekek többet voltak itthon, mint oviban/suliban. 2 hosszú hétvégénk volt, Lilinek amúgy is csak 4 naposak voltak a hetei, mivel a fejlesztős napokon nem ment oviba, de a gyerekek egyébként hamar visszarázódtak. A suliban Pünkösd után már nem kellett maszkot hordaniuk egyáltalán. Maradt a felosztott csoportos rendszer, egyik nap tanár nénivel tanulós, másik nap ügyeletben feladat megoldós. Liliéknél is egyre több gyerek szivárgott vissza, már nem csak a nagyok voltak. De itt is maradt, hogy szülők nem mehetnek be. Furcsa volt, aztán megszoktuk. 

A pünkösdi hétvégén a Fertő tónál voltunk, pulcsis, szeles idő volt, de végre legalább sütött a nap, nagyon nehezen jött hozzánk is a nyár.

Közben már nagyon vártunk a határ feloldást, napról napra változtak a dolgok. Nagy volt az öröm, amikor bejelentették lehet jönni-menni. Következő hétre le is szerveztük anyukámékkal, hogy jönnek ki, ünnepeljük Bence szülinapját, anyukám pedig marad hosszabban.

Hónap közepétől megszűnt a maszk viselési kötelezettség a boltokban. A tömegközlekedésen, orvosnál, patikában továbbra is kell. Emlékszem nagyon fura, de nagyon jó érzés volt újra így vásárolni. Az emberek megoszlanak, van akik továbbra is hordják, sokan nem. Zolinak is könnyebbség, hogy nem abban kell egész nap dolgoznia. 

Voltunk sétálni a városban, mondjuk a Mariahilferstrassen nekem meglepően sokan voltak, viszont a belvárosban nagyon érezni a turisták hiányát. Sok étterem ki sem nyitott.

Nagyon jó volt újra találkozni a szüleimmel, gyerekek le se szálltak a nagyszülőkről. Bence pedig 10 éves nagyfiú lett, az utóbbi időben sokat változott, kívül/belül. Múltkor döbbentem rá, hogy már az államig ér. Apukám a hétvégét töltötte itt, anyukám a következő hetet is. Voltunk kettesben a schönbrunni parkban sétálni egyet, gyönyörűen virágoznak a rózsák, és ez a hely is sokkal nyugisabb a rengeteg turista nélkül. Azon a héten még tartottunk egy nyári szünet előtti találkozót a down klubbos anyukákkal. Mindig jó velük beszélgetni. Anyukám vasárnap utazott haza, jól feltöltődtünk egymásból. 

Aztán a múlt hét nem volt vidám. Nem akarok róla nagyon részletekbe menően írni, lényeg, hogy volt egy nőgyógyászati problémám, ami önmagában nem lett volna nagy dolog, ha előtte nem vesztek sok vért. Egyik hajnalban elájultam, nagyon rosszul voltam, megsérült az eséstől a lábam, meg a fejem, kórház lett a vége. Volt egy kisebb műtétem, aznap jöhettem is haza, de mindenkit megviselt lelkileg a dolog. Nagyon rosszul voltam még napokig. Minden tüneten halálra aggódtam magam. Bár a kórházban kedvesek voltak, a nyelvi nehézségek miatt kellemetlen volt számomra, nem szerettem volna visszamenni. Ráadásul egyedül kellett boldogulnom, mivel a kórházakban még tartanak a vírus miatti óvintézkedések, Zoli nem jöhetett be velem. Most is még gyenge vagyok, egy bevásárlás is kimerít, de a közérzetem már sokkal jobb. Ja és kipróbálhattam milyen jó buli a corona teszt 😉

Gyerekeknek ez az utolsó hetük. Bence holnap már csak a bizonyítványáért megy be reggel. Lilinek pedig holnap van az utolsó napja ovisként, szeptembertől sulis lesz...hihetetlen. Itt ballagás nincs, összesen 3 gyerek megy az ő csoportjából tovább. A múlt hétről lemaradtam a fenti okokból, gondolom valami kis búcsúztató volt. Megkapta a mappáját, amiben a rajzai, képek vannak róla. A hét elején elköszöntünk Ilonától, ő volt a 3 év alatt a biztos pont, Lili óvó nénijei közül egy sincs már, akikkel kezdtünk és szerettük őket. Ilona sokat segített nekem is, és Lilivel is szeretettel foglalkozott. Tegnap voltuk utoljára fejlesztésen, a hölgy elmondta, hogy nagyon elégedett Lilivel, gyorsan tanul, szorgalmas és ami a legjobb, hogy nagyon akarja. Ügyesen koncentrál végig a foglalkozáson. Büszkék vagyunk.  

(Ja most jutott eszembe, talán 2 héttel ezelőtt mondta az egyik óvó néni, hogy Lili már beszélt rövid mondatokban németül, odáig voltam.)

Szóval jövő héttől kitör nálunk is a nyári szünet, 2 hétig csak hármasban, aztán apa is szabadságon lesz 2 hétig. Képlékeny még a nyaralásunk, Horvátországba mentünk volna, amire évek óta nagyon vágytunk, de lehet, hogy el kell halasztanunk. Magyarországra viszont biztosan megyünk, sőt én a gyerekekkel az augusztus nagy részét is ott töltöm majd.