Hosszú kihagyás után
Március közepén már elkezdtem írni egy bejegyzést, de nem értem a végére. Aztán jött egy hosszan elhúzódó betegség, a mindennapok, és nem volt kedvem, energiám befejezni. Most meg már nagyon el vagyok maradva. Érik bennem, hogy befejezem a blog írást, vagy legalábbis áttérek a negyed évente egy hosszabb írásra, nincs már létjogosultsága ebben a formában. De azért azoknak, akik szívesen követik a sorsunkat legyen rólunk infója.
Szóval nagy léptékekben. Februárban covidosok voltunk családilag, gyerekek könnyű tünetekkel. Zolinak száraz köhögése volt még utána hetekig, amire semmi nem használt. Ráadásul sokáig pozítivat tesztelt, így a szünetre tervezet hazautazásunk is elmaradt, nagy bánatomra. Nekem mindenből volt, fejfájás napokig, gyomorprobléma, elment a szaglásom, ízlelésem. Nehezen nyertük vissza az állóképességünket. 1 hét volt talán amikor már jól éreztem magam, mikor Bence elkapott valami hurutos borzamat. Ő is nagyon taknyos volt, köhögött. De mi is elkaptuk Lilivel. Lilinek nagyon elhúzódott, nem volt jól a pocakja, aztán elment a hangja, de én ki se tudtam mászni belőle. Arcüreggyulladásom lett, napokig nagyon rossz volt a közérzetem, megint elment a szaglásom, nem éreztem ízeket, fájt a fejem, fülem, így dolgoztam, aztán antibiotikum lett a vége. :(
Eközben voltunk otthon pár napot. Jó volt, de azért sajnos beárnyékolta a betegség. Mi nem tudunk olyan programokat csinálni amiket szerettünk volna. Fodrászhoz, barátnőzni azért eljutottam :) Bence a barátainál lógott napokig.
Bencét felvették abba a suliba, amelyiket szerettük volna. Bár lehet tárgytalan lesz, hiszen májusban derül ki, hogy a nyáron tudunk e tovább költözni, ha igen, akkor ott fog kezdeni másik sulit.
Lilinél pár hete felborult a rend. Jött egy új kisfiú hozzájuk, az elején is mondta Lili, hogy sokszor sír, de azt hittem csak beilleszkedési gondja van. Aztán kiderült, hogy mellé kiabál, és sikítozik is. Ami nagyon zavarja Lilit. Ő is sajátos nevelési igényű gyerkőc, a gyógypedagógusunk nincs könnyű helyzetben. Eddig volt egy megszokott kis csoport akivel együtt dolgozott, aztán jött a kisfiú felborult a rend.
Nehéz a helyzet, próbálunk megértéssel lenni, hisz nekünk is speckó gyerekünk van. Közben meg Lili már nem akar suliba menni, reggelente húzza az időt, elkésünk, még elmegy wc-re... nehéz így ott hagynunk. Reméljük, hogy normalizálódik a helyzet, persze a tanár néni is tisztában van azzal, hogy Lilit nagyon zavarja a kisfiú viselkedése. Próbálják őket távol tartani egymástól, amennyire ez lehetséges.
A tavaszi szünetet a gyerekek főleg mamával töltötték, mi dolgoztunk. Így nagy programok nem voltak. Bence általában a barátaival lógott, mi játszóztunk, készültünk a húsvétra.
Zolival kettesben húsvét vasárnap elmentünk Eisenstadtba, Sopronba jövet-menet többször beszéltünk, hogy egyszer nézzük majd meg.
Aznap volt az egyetlen értékelhető időjárás szerencsénkre. Nem volt meleg, fújt a szél, de legalább napos volt. Sétáltunk egyet az Esterházy kastély parkjába, nagyon szép, hangulatos, a belvárosban, ebédeltünk aztán jöttünk vissza, még megmutattuk anyukámnak a környéket, házat ahova szeretnék költözni, majd egy levezető fagyi, Lili kedvéért.
Én az egyik szabad hétfőmön elmentem a japán kertbe. Mikor kiköltöztünk egyszer voltunk, de elég messze van, nem jött eddig össze. Pedig tavaly többször terveztem, most is az időjárás majdnem közbe szólt. Vacilláltam menjek e, hideg volt, de szépen sütött a nap. Gyönyörű volt, üldögéltem, napfürdőztem, gyönyörködtem, jó volt.
Nálam a munkában lesz egy pici előrelépés, nem csak pakolni fogok, árak ellenőrzését is megtanulom, mi hogy működik a gépen.
Vannak némi lazítások a hét elejétől itt Bécsben is, minden alkalommal, amikor engedmények vannak, Bécs kivétel, szigorúbb szabályok vonatkoznak ránk. Így most a boltokban nem kell maszk, de az élelmiszerboltokban igen, mi továbbra is abban dolgozunk. Holnaptól pedig végre 2 év után a gyerekek is levehetik a maszkot, nem kell hordaniuk egyáltalán, sem a teremben, sem az iskola területén. Csak hetente egyszer tesztelik őket. Egyre több a programjuk, Bencééknél visszahozták a napköziben is a programokat, mennek moziba, kiállításra. Nagyon örülünk.