Eseménydús február/március

A február nyolcadikai héten nyitottak újra, rendes menetrend szerint az iskolák, valamint a boltok. Újraindult az élet, a szolgáltatásokat azonban - ahogy már korábban írtam - csak negatív teszttel lehet igénybevenni. Az, hogy a gyerekek suliba mehessenek, szintén teszt köteles, aki nem járul hozzá, annak marad a gyereke homeschooling-ban. Hétfőn és szerdán reggel ezzel kezdenek, Bencéék magunknak csinálják, Lilinek itthon indulás előtt én. A március 15-i héttől vezették be, hogy pénteken is csináltatnak tesztet.

Azon a héten lett volna pénteken Bencének a sérv műtétje, de elég kacifántosra sikerült a történet. Amikor megkaptuk az időpontot, akkor azt mondták, hogy a 2 évvel ezelőttivel szemben, most nem kell Bencének bent aludni. Bemennek reggel, megműtik és délután/este jöhet is haza. Csodálkoztunk, de örültünk, Bence főleg a bent töltött éjszaka miatt volt elkeseredve, na meg hogy nem tudok vele lenni. Fiúk csütörtök reggel elmentek pcr tesztre, mondták nekik, hogy csak akkor telefonálnak hogyha gond van, pozitív, ha negatív, akkor másnap reggel várják őket a műtétre. Délután egyszercsak csörög a Zoli telefonja, de nem az amire gondoltunk, hanem lemondták a műtétet, volt egy akut esett, ezért Bence esett ki a sorból. Nem voltunk feldobva, hiszen Zoli ezért vett ki ápolási szabadságot, Bencét kikértük a suliból, mindent megszerveztünk és akkor lemondják. Bence nagyon csalódott volt, rákészült lelkileg, így most újabb két hét várakozás várt rá, egyből kaptunk is új időpontot: Március 1. Vissza az egész, pénteken Zoli ment dolgozni, Bence meg iskolába. Lilinek ezen a héten kezdett el fájni a bal lábán az Achillese, valószínűleg attól, hogy hetekig, szinte minden nap tornázott. Van Youtubon egy ovis torna, amit még a első karantén ideje alatt ismertünk meg, nagyon tetszik neki, azt csinálja állandóan. Pénteken újraindult a down fejlesztőben is a terápiánk, a lock down miatt most elvesztettünk öt alkalmat, amiből hármat tudtunk visszapótolni, hogy mi se veszítsünk túl sokat és a következő csoport se csússzon el nagyon. Nekem azon a héten jó volt a hátam, azt reméltem, hogy végre pontot tehetünk az ügy végére (sajnos azóta bebizonyosodott hogy nem)azóta is visszatérően hol jobban, hol kevésbé fáj.

Hétvégén fogmosás alkalmával Lilinek elkezdett vérezni egy picit a ínye, akkor vettük észre, hogy hátul az egyik foga egy kicsit szúvas. Zoli hétfőn szabad volt, szerencsére délutánra tudtak is adni egy időpontot, úgyhogy mentünk, megtisztították, betömték neki. Nagyon ügyes volt, tényleg nagyon gyors volt a doktor bácsi, pár perc alatt megcsinálta, de Lili nem sírt, ügyesen hagyta. Kis tiltakozás volt csak, amikor a asszisztens is benyúlt a szájába a nyálelszívóval az már sok volt Lilinek, de egyébként hősiesen bírta. Délelőtt shoppingolni voltunk Zolival, kihasználtuk hogy újra nyitottak a boltok, na meg mások is. 9 óra után nem sokkal már ott voltunk a bevásárló utcában, mi még bejutottunk egy ruházati boltba, de negyed órával később, amikor kijöttünk már legalább 10 ember várakozott kint. Megszabott létszámban lehet csak tartózkodni a boltban és ezt figyelik is a bejáratnál.

Kedden a gyerekeknél farsang volt a suliban, de sajnos ez csak látszólagos ünneplés volt. Beöltözni ugyan be lehetett, de nem volt semmilyen játék, vetélkedő, felvonulás sem. Csütörtökön történt, hogy Zoli nem találta az irattartóját, előtte pár héttel már volt a telefonjával hasonló történet. Az szerencsére megkerült, így először az irattartó miatt sem aggódtunk. Azt reméltük, hogy előkerül majd valahonnan, de aztán másnap elkeztek költekezni a kártyájával, így egyértelmű volt, hogy elveszett, és az is, hogy nem fogjuk visszakapni az iratokat sem. Benne volt mindene: jogosítvány, személyigazolvány, bérlet, ecard Bencéé is, lakcímkártya, minden. Nem hiányzott ez, Zoli amúgy is feszült volt. A három èvvel ezelőtti cég alapítós sztorinak vannak még utó rezgései, amivel kapcsolatban ügyintézni kell, problémák merültek fel. A legnagyobb gond ezzel kapcsolatban, hogy most nem tud olyan könnyedén Sopronba se átugrani iratokat ügyintézni, hisz a határ átlépés most nem egyszerű.

Következő kedden délután a fejlődés neurológián voltunk Lilivel, itt megnézik hogy fejlődik, kikérdeznek az iskolával kapcsolatban, miket szokott játszani, rajzoltatják és a doktornő meg is vizsgálta. Ekkor már kevésbé fájt a lába, de még mindig sántikált, úgyhogy mondta a doktornő nézessük meg mindenképpen ortopédussal. Másnap reggel egy cégkivonatot kellett volna megszereznem Zolinak, ami nem jött össze. Elvileg volt időpontom, gyakorlatilag nem, de Zolival, majd az ügyintézővel való telefonálás után mégis beengedtek. Persze csak átvilágítás, táska átvizsgálás után. Feljutottam, majd némi várakozás utána a "kedves" ügyintéző közölte: másnapra van időpontom. 🤨Elmondtam néhány kedves megjegyzést magyarul, majd távoztam. Délután Lilivel mentünk orvoshoz, oltást kapott, kettőt is, aminek következményeképpen éjszaka hányt, reggel hőemelkedése volt, úgyhogy aznap itthon maradt. Péntekre már jobban lett, de szegénykémnek a karja még napokig lángolt, jól begyulladt neki. Szombaton kint voltunk Badenben az ismerőseinknél, a hűvös, szeles idő ellenére játszótereztünk egy jót, aztán még beszélgettünk náluk, fiúk pingpongoztak néhány kört. Nagyon jó kis délután volt. Aztán vasárnap újra kezdődött a mizéria Bence műtétével kapcsolatban, ugye vasárnap kellett menniük a fiúknak pcr tesztre. Szombaton amikor Zoli érdeklődött, hogy mi a helyzet, hiszen senki nem hívta fel, akkor a hölgy azt a tájékoztatást adta, hogy a fiúk bemennek vasárnap, tesztelnek, bent kell maradniuk a kórházban, hétfőn megműtik Bencét és majd csak kedden fogják kiengedni. Értetlenül néztünk... Nagyon nem mindegy, hogy egy napot kell bent lenniük vagy két éjszakát. Így a fiúk vasárnap délelőtt neki indultak, Bence most kevésbé izgult. Aztán nem sokkal később hívott Zoli, azt mondták nekik, hogy nyugodtan haza jöhetnek 🤦‍♀️😂 szuper, így hazajöttek, ne ott üljenek egész délután egy kórteremben. Ekkor még mindig úgy volt, hogy hétfőn este bent kell aludniuk. Majd mégsem kellett bent aludniuk... pedig Bence elég későn került sorra, valamikor 1/2 1-1 körül, ennek ellenére mivel jól volt, tudott enni, inni, vécézni, fél 9 magasságában hazaengedték őket. Szegénykém nagyon sápadt, gyenge volt, de vett be gyógyszert és ennek köszönhetően nyugisan telt az éjszaka. A következő napokban keveset evett, gyengus volt, segíteni kellett neki mindenben, de aztán a hétvége felé már sokkal jobban nézett ki és napról napra jobban lett.

Szerdára volt időpontom a háziorvoshoz, még nem voltam a négy év alatt egyszer sem itt orvosnál. Úgyhogy hosszas keresgélés után találtunk egy magyar doktornőt, mindenképpen magyarhoz szerettem volna menni, hiszen a problémáimat nem tudom elmagyarázni németül. Egyre jobban nyugtalanít a két hónapja tartó hátfájásom, sokszor abban sem vagyok biztos hogy hátfájás és nem valami szervi bajom van. Ausztriában évente egyszer támogat az egészségbiztosítás egy átfogó vizsgálatot. Ebben van egy vérvétel, meg egy általános vizsgálat, nem tudok még pontosan részleteket. Van ahol azt mondják, van benne ultrahang is, máshol nincs. Hétfőn fog kiderülni, akkor megyek a doktornőhöz újra. Írok majd róla. De természetesen elmondtam a doktornőnek a hátfájásos problémáimat, írt fel fájdalomcsillapítót, meg izomlazítót, hát így pár hét távlatában nem sokat segítettek sajnos.

Szombaton Bence màr jobban volt, elmentünk nekik tavaszi cipőt venni, akkor még bíztunk benne, hogy hamarosan beköszönt a tavasz, azóta tudjuk, hogy ez nem így lett. Még tegnap is hó szállingózott és téliesen hideg van, a pénteki óriási pelyhekben hulló havazásról nem is beszélve.        A vasárnap éjszakám borzasztóan telt, valószínűleg egy délután elfogyasztott kebabnak köszönhetően. Bár gyanús az egész, nem is értem, mert ha valami olyat eszem, amit nem bír a gyomrom az nálam nagyon gyorsan, pár óra alatt ki szokott ütközni, de most nem is kifejezetten a gyomrommal volt gond. Úgy kezdődött, hogy este lefeküdtem aludni 1 múlva, éjfél tájékán heves szívdobogásra ébredtem, rázott a hideg, közben vert a víz. Ahányszor vissza akartam aludni megint elkezdett gyorsabban dobogni a szívem a normálisnál, órákig próbálkoztam aztán 2 óra körül feladtam a küzdelmet és neki álltam filmet nézni. 4 óra volt mire sikerült elaludnom, sajnos reggelre sem lett sokkal jobb a helyzet. Még szerencse, hogy Zoli délutánra ment dolgozni, aznap mentek vissza Bencével kontrollra. Szédelegtem, rossz volt a közérzetem. Így ő reggel el tudta vinni Lilit suliba, viszont az aznapra esedékes vérvételemet le kellett mondani.

Bencével szerencsére minden rendben volt, szépen gyógyult a seb, másnap már mehetett iskolába. Bence nagyon cuki volt, ő ment el Liliért az iskolához, ilyen még nem volt, hogy ők így kettesben jöjjenek menjenek, nagyon büszke voltam rá, hogy bevállalta.

Szerdán Zoli szabadnapos volt, délelőtt elmentünk a magyar boltba beszerezni a legfontosabb magyar termékeket amikből hiányt szenvedünk. Délután pedig a down klubunk anyukáival kávéztam, beszélgettünk. Csütörtök reggel voltam vérvételen. Igen, erről akartam is mesélni. A doktornő egy külső kerületben van, egy háznak az aljában van egy rendelője. Nem egy sztk-t kell elképzelni. Van egy kis recepció, váróterem, maga a rendelő, ahol csak a doktornő rendel és a hátsó részben egy kis labor is, itt vette le a doktornő a vért. Családias hangulatú, nagyon tetszik nekem. Csütörtök reggel nem volt senki, úgyhogy 5 perc alatt végeztem. Bementem, egyből behívtak, levette a vért és készen is voltam. Még leegyeztettük az időpontot, hogy mikor jövök az általános vizsgálatra és már jöttem is haza. Pénteken Lilinek már elég orrhangja volt, várható volt hogy náthás lesz, így is lett. A hétvégén köhécselt, nem folyt kifejezetten az orra, de több napig megmaradt az orrhangja. Így ő ennek a hétnek az elején, szerdáig itthon volt. Nekem a hátfájásom ismét hullámzó, a múlt héten szinte alig fájt, minden éjszakát végig tudtam aludni, majd hétvége óta megint minden éjszaka ébredek, fáj napközben is, én nem tudom mi ez, de halálosan unom. Nagyon remélem, hogy a doktornővel találunk rá valami megoldást. A hét közepe óta Zoli is köhög, orrot fúj, majd péntekre el is ment a hangja. Még szerencse hogy csütörtökön volt teszten, hogy mehessen fodrászhoz, így nem covid terjeng körülöttünk. Azt hiszem bátran állíthatom, hogy az utóbbi 1 hónapban sem unatkoztunk, mindig van esemény. Anyukám oltásos kálváriájáról nem is beszélve.