December/téli szünet

November utolsó hetének hétvégéjén átugrottunk Sopronba hármasban, Lilinek kellett overál (itt zárva volt minden, a lock down miatt) meg néhány dolgot szerettem volna karácsonyra is. Bence nem jött, nincs oda ezekért a vásárlós utazásokért, így neki engedélyeztük, hogy kimaradjon ebből a körből. 

December első hete: Liliék kedden mentek korizni, azt mesélte nem esett el, tetszett neki, persze pingvinbe kapaszkodva csúszkált a tanár nénik segítségével. Bence osztálytársának, jó barátjának a hét elején pozitív lett a gyors tesztje, szerencsére Bence nem kapott karantént. Egész héten sokkal szigorúbb szabályok vonatkoztak az egész osztályra, több teszt, egész nap maszkban voltak, sem napközben, sem a napköziben nem vegyülhettek senkivel. Szegénynek nem volt könnyű hét, de örültem, hogy nem kellett itthon maradnia, mert nem tudunk volna megoldani, csak úgy, hogy Bence minden délelőtt egyedül lett volna.

A munkában nagy volt a hajtás a lezárások miatt, nekünk sok áru jött, állandóan hemzsegtek az emberek. Zoliékat sem kímélték, jól lefárasztották mindennap. December 8-a itt ünnepnap, de néhány bolt nyitva szokott lenni ezen a napon is (azok, akik szívesen fizetnek a dolgozóknak dupla bért, és mellé még 1 plusz szabadnapot is adnak 😀) az Interspar is ilyen, mondanom sem kell, hogy Zoli is ment dolgozni. Másnap Zoli Lilivel ment kardiológiai kontrollra, eddig mindig Pesten ejtettük meg ezt a vizsgálatot, de egy kicsit elszabadultak az otthoni árak, így úgy döntöttük, hogy ezentúl nézzenek rá itt a szívére. Szerencsére minden a legnagyobb rendben, a doktornő azt mondta, hogy egy ilyen komplikált műtétet, ilyen szépen megcsinálni, nagyon komoly munka, el volt ájulva. Mivel most találkoztak elsőre azt kérte, hogy 1 év múlva szeretné újra látni Lilit, egyébként már ritkábban is lehetne. Aznap, reggeltől kezdve esett a hó, szép nagy pelyhekben és meg is maradt, nem is tudom mikor volt utoljára ekkora hó a városban. Miután hazaértem a munkából, mentünk is Lilivel havazni, hógolyózni. Bence is csurom vizesen ért haza délután a nagy hócsatából. 

Az előző írásomból kimaradt, hogy a novemberi hazalátogatásunk alkalmával sikerül elhagynom a személyimet. Azt gondoltam legyen nálam, de az összes osztrák iratot nem akartam vinni magammal, így kivettem a biztonságos irattartóból, amiben tartom, a pár évvel ezelőtt történt pénztárca elhagyásom óta,  áttettem a pénztárcámba, amiből valahogy kicsúszhatott. Nagyon bíztam benne, hogy előkerül, átforgattam ezerszer a magyar, az osztrák pénztárcámat, az összes táskámat, írtam e-mailt a nagyobb helyeknek, ahol jártam a hétvégén, de sajnos nem került elő, így elkezdetem az újat megigényelni itt a konzulátuson. Emiatt az egyik pénteken korábban mentem dolgozni, hogy el tudjak jönni az időpont miatt. Nyitás előtt kezdtem 10 perccel, egy más világ van odabent, amíg nem szabadulnak be a vásárlók. Bár az ügyintézőnél minden lehetséges probléma felmerült, de végül sikeresen elintéztem, és a két ünnep között meg is kaptam az újat. 

December 13-án nyitottak újra a boltok, egyből érezhető volt a visszaesés nálunk, mindenki neki indult karácsonyi ajándékot vásárolni. Zolinak is nyugisabb napok következtek, korábban elengedték, később mehetett. 

Egyik hétvégén kimerészkedtünk karácsonyi vásárba, pedig már megfogadtuk, hogy gyerekekkel többet nem megyünk. Lili még mindig olyan kicsi, szegénykém alig lát valamit, csak az embereket maga körül, Bence meg csak a forró csoki, nasi miatt jönne, egyébként hidegen hagyja az egész. Na most is befürödtünk, az egyetlen, ami jó lett volna a gyerekeknek is, az a mini óriáskerék, aminél órás sorban állás volt, amit persze mi nem álltunk végig. A "bulit" egy Peppa lufi mentette meg végül, amit persze nem Lili hozott, hanem én, nem igazán akart felfele szállni, így jó pár ember fején áthúztam, majd amikor leültünk/ fényképezkedni próbáltunk, minket is megtámadott, akkor röhögésbe fulladt az egész. 

December elején a kolleganőm bejelentett, hogy ő karácsonykor biztos nem dolgozik. Lélekben készültem, hogy akkor én fogok, de szerencsére nekem sem kellett bemennem 24-én. Lilinek 23-án kezdődött a szünet, Zoli aznap már szabad volt szerencsére, így együtt voltak itthon (Bencének is még suli volt, de eljött tanítás után), aztán jöttek értem, elhoztuk a fenyőt, ami még délután fel is díszítettünk. Nem tudom ezt megszokni, hogy karácsony előtt nincsenek itthon a gyerekek pár napot (mondjuk most kapóra jött, mert nem is tudtuk volna megoldani), de ez a beleesünk a karácsonyba annyira fura nekem. Főleg, hogy most én is dolgoztam. Persze a hétvégéken sütögettem/sütögettünk Lilivel, dekoráltam, ajándékot készítettünk, de nagyon nehéz volt hangulatba kerülnöm.

24-én reggel egy kör ajándék bontással kezdtünk, a türelmetlenebbek kedvéért, így már 8 óra magasságában Barbi lakóautózhattam, aztán Zolival közösen elkészítettük az ebédet,  délután filmnézés, újabb kör ajándék bontás, nyugis, csendes nap volt. 25-én délelőtt érkeztek anyukámék, a program: koccintás, ajándék, beszélgetés, ebéd, játék. Kellemes, békés ünnepünk volt. Vasárnap délelőtt apukám még lement Bencével focizni egyet, jól megmozgatták egymást, aztán apu ment haza, anyu meg persze maradt, hiszen egész szünetben őt boldogítják a gyerekek. Vasárnap nekünk már nagyon mehetnékünk volt, így kettesben elmentünk Schönbrunnban a karácsonyi vásárban egy kört sétálni. 

A két ünnep között 5 napot dolgoztam, mikor megláttam a beosztásomat, nagyon nem örültem, nem hittem el, hogy pont most. Ráadásul 2-3 nap alig jött áru, vagy nagyon a munkaidőm végén. Ami azt jelenti, hogy nem nagyon volt mit csinálnom, vagy rohanva kellett. Ami alapvetően nem lenne gond, ha nem egy boltban állnék, ahol mindenki lát, órákon keresztül úgy csinálni mintha dolgoznék baromi nehéz. Na de túléltük, 31-én mindketten dolgoztunk Zolival, nagy partira nem készültünk, de jó kis esténk volt. Hallgattunk mindenféle zenéket, nosztalgiáztunk mamával, Neoton Familiát énekelve, hallgattunk 90-es évekbeli számokat, egy kis tuctucot a kedvemért, közben iszogattunk, kicsit ugrabugráltunk a gyerekekkel, szóval nagyon jól telt. Bár én már nagyon vártam az éjfélt eléggé megfáradtam addigra, de mindenki ébren maradt, Lili is koccintott velünk. Nagyon nagy tűzijátékozás itt nem volt, elvileg semmi nem lehetett volna, (idősek, állatok, gyerek védelmében hoztak most egy ilyen szabályozást) persze ettől még volt, durrogtatás, de tény, nem volt olyan intenzív amilyen szokott lenni, de nem ültünk csendben.

A két ünnep között voltunk Zolival shoppingolni, elsején délután bementünk a városba sétálni. Én szerda délután bandázni voltam, megtartottuk a karácsony előtt elmaradt downos találkozónkat. Vasárnap elmentünk családilag egy messzebbi játszóra, ahol van röplabda pálya, Bencével játszogattunk kicsit. Nézett valami sorozatot amiben röpiznek folyamatosan, nagyon fellelkesült rajta, kapott labdát, felavattuk. Jó volt megmozgatni magunkat, én utoljára általános iskolában röplabdáztam emlékeim szerint, akkoriban még edzésre is jártam. 

A gyerekeknek január 10-ig szünet van, így kifejezetten örültem, hogy erre a hétre megkaptam a "kárpótlást", 2 napot dolgozom csak, ma és szerdán. Csütörtök itt ünnepnap, Zoli is szabad még pénteken is. Így lesz időnk kettesben és együtt is programozni.

Kicsit megkésve, de szeretettel kívánok minden olvasómnak boldog, nyugalmas és főleg egészségben gazdag új évet.