Április, húsvét, lock down, felszabadulás

Ennyi kihagyás még sosem volt a blogomon. Áprilisban nem volt sok esemény, bezavartak az egészségügyi gondjaim is, azóta pedig repülnek a napok. Na, de most itt vagyok és próbálom összeszedni a leglényegesebbeket.

Március utolsó hete, hétfő: aznap mentem szűrővizsgálatra a háziorvoshoz. Ekkora már megvolt a vérvétel eredménye. Eredmény: magas a vércukorszintem, a vérnyomásom. Más eltérés nem volt szerencsére. Abban maradtunk a doktornővel, hogy 1 hétig mérem a vérnyomásom, aztán visszamegyek kontollra, akkor megnézzük majd a vércukromat megint. Elpanaszoltam a január óta tartó derék, hátfájásomat is, a tünetek alapján azt mondta, idegbecsípődés. Alkalmaz egy akupunktúrához hasonló technikát, kis tűkkel szurkálja meg a fájó részeken, a tűvel fájdalomcsillapítót, izomlazítót visz be, ezt kértem is. Megváltás volt, teljesen elmúlt tőle a fájdalom, de csak kb. 1 hétre. A vérnyomásomra alternatív megoldásokat kerestem, vettem gyógyteákat, fokhagyma kapszulát, valerianát.

Gyerekekkel délután ortopédián voltunk, Bencének lúdtalpa van, Lilinek kis kacska a lába, meg volt nemrég az achilleses fájdalma is, megakartuk nézetni. Mindketten kaptak talpbetétet, ott helyben le is vették a mintát, 1 hét múlva mehettünk érte.

Azon a héten jelentették be az újabb szigorításokat, zárt megint minden, a tavaszi szünet után újabb leállás jött a suliban is. Először ugye azt harangozták be, hogy csak a húsvéti hét (ami már elsőre is vicces elképzelés volt) aztán még egy és még egy... Lili ebben az időszakban nem mehetett, ugyan nem értettem miért, hisz az utóbbi leállások alatt neki is volt suli mindig. Bence mókás volt, ki kellett tölteni papírt, hogy megy-e szünet után, mondom, 4 napos hét lesz, maradjon, aztán ha nem kezdődik a suli, akkor megy ügyeletbe. Azta kikészülést, azonnal írjam át a papírt, a barátai is mennek suliba, még jó hogy megy :D ugyan ezért tavaly hiszti rohamot kapott, hogy neki miért kell mennie....változnak az idők. Attól a hétvégétől kezdve, nem is tölt sok délutánt itthon. Lent lógnak a fiúkkal, rollereznek, felmászkálnak kisebb épületek tetejére, igazi bandázás kezdődött.

A következő hétfő már tavaszi szünet volt, kénytelenek voltak a gyerekek jönni velem a doktornőhöz. Mértem egész héten a vérnyomásom, nem voltak nagyon nagy kiugrások, de tény, hogy csak egy csuklós mérőnk volt akkor még. Ott persze megint magas volt, doktornő kérte, hogy vegyek egy felkaros mérőt, nézzem, írjam, ha magas, akkor 2 hét múlva ismét menjek vissza. A vércukrom viszont jó volt akkor, ennek örültem. Kértem megint hátkezelést, a doktornő írt fel izomlazítót, fájdalomcsillapítót. Azt gondoltam, hogy innentől fellélegezhetek kicsit, aggódtam nagyon a fájdalom miatt, hogy esetleg valami szervi baj. Na, ez nem tartott sokáig, konkrétan kedd éjszakáig. Amikor is arra keltem éjszaka, hogy majd kiugrik a szívem a helyéről, ver a víz, szédelegtem. Megijedtem, de arra gondolta, hogy az izomlazítótól lehet. Nem is vettem be belőle többet.

Másnap volt az utolsó nap, amikor nyitva voltak a boltok, futottunk egy nem túl szerencsés kört cipő, szandál ügyben, hogy legyen mibe belerakni a gyerekeknek a talpbetétet. Ekkor már nagyon vártuk a hétvégét, az volt a terv, hogy végre, 7 hónap után haza megyünk. Péntek délutánt tesztelés, utána indulunk, hétfőn pedig jövünk vissza. Na ebből az lett, hogy csütörtökön kiderült, anyukámék covidosak. Benne volt a levegőben, előtte másfél/ két hete már beteg volt, nem tipikus tünetei voltak, próbáltuk elhessegetni, de mikor vissza lázasodott, nagyon elhúzódott a rosszulléte, gyanús lett a dolog. Úgy döntöttünk, így nem megyünk. Az egyik fő cél az lett volna, hogy velük lehessünk. Mamának a szíve szakadt volna meg, ha ott vagyunk, de nem találkozhatunk, Lilivel pedig nagyon nehéz lett volna megértetni, miért nem jön át mama, amikor erre várunk hetek óta. Én már könnyet sem ejtettem. A pénteki tesztet azért nem mondtuk le, megbeszéltük hogy akkor legalább Sopronba átmegyünk vásárolni. Át kellett szervezni az egész hétvégét, arról, hogy itthon sem leszünk, mindent megvenni húsvétra. Aztán jött a péntek éjszaka és egy újabb szívdobogós ébredés, na itt már komolyan megijedtem, hisz nem volt mire ráfogni. Nem tudtam, hogy a szívemmel van valami, majd pánikrohamom van. Nagyon nehezen tudtam visszaaludni, ráadásul reggelre jól bepirosodott a bal szemem is. Persze semmi jóra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy valami baj van, agyvérzést fogok kapni....

Szombaton azért elmentünk Sopronba, megvettük amit szerettem volna. Húsvét hétfőn kirándulni voltunk, erdős séta, kis domb mászás, piknik, jó idő is volt, jó kis feltöltődés volt. A hét további részében nagy izgalmak nem voltak, Bence kedden ment suliba, Lili itthon. Amikor nem esett éppen a hó, akkor mentünk játszózni, délelőttönként kis tanulás.

A következő hét is unalmasan telt, a tüneteimet leszámítva, komolyan nem hittem el... az egyik nap hónaalj nyirokcsomó fájdalom, 3 napra rá, fogfájás. Előbbi 1 nap alatt elmúlt, viszont a fogfájásom sajnos nem. Ráadásul egy olyan fog, ami gyökérkezelve van évek óta és pótlás van benne. Ezzel a következő héten el is kellett mennem orvoshoz, mert a végén már enni sem tudtam azon az oldalon, iszonyat kisugárzott az állkapcsomba. Ettől a héttől járunk Lilivel hétfőnként logopédushoz. Itt már kezdtem unni, hogy tologatják az iskola kezdést, Lilinek nagyon nem tesz jót mikor kiesik a megszokott ritmusból, nehezen áll vissza utána. 

Következő hét, Lili még mindig itthon, szerdán jött velem fogorvoshoz. Magyar doktornő, korábban Lilivel már voltam nála, kedves, aranyos, de mindig várni kell, nem keveset. (Lili nagyon türelemesen, ügyesen várt rám) Mivel most voltam első alkalommal, mielőtt bejutottam volna, csináltak röntgent, panorámát és plusz négyet minden oldalról, el voltam ájulva. Nem kell külön elmászkálni. Sajnos gyulladás, így meg kellett fúrni. Megkezelte a doktornő, írt fel antibiotikumot rosszabb esetre, amire szerencsére nem volt szükség, 1 hét múlva vissza. Szerencsére pár nap alatt javult a helyzet, a hétvégén már enni is tudtam azon az oldalon. Csütörtökön jött a hír, következő héttől újra suli, jippi. Szombaton szépséges idő volt, Lilinek nem volt kedve lemenni, (előtte napokban hóban, szélben mindig) szóval egyedül mentem egyet sétálni, töltődni. Bence a délutánokat, hétvégéket jó időben házon kívül tölti, úgy kell haza könyörögni. Vasárnap a Schwarzenberg parkban voltunk sétálni, aminek a neve megtévesztő, hisz nem is kifejezetten park, erdő, nagy rétek, dimbek-dombok, több útvonal. Megyünk majd még arrafelé is. Tetszett.

Május utolsó hetén kezdődött újra a suli, jó volt az időzítés, Zoli hétfőn, kedden délutános volt. Így élvezhettünk egymás társaságát :) A hétfő délelőtt lazítással telt, kedden elvittük a lomjainkat a szeméttelepre, kávéztunk egy parkban. Nagyon kellett már, tavaly ősz óta csak ezek a lopott órák vannak, amin legtöbbször ügyintézünk. Csütörtökön ismét fogorvos, újabb kezelés, 1 hét múlva ismét találkozó. Szerencsére a fájdalom elmúlt. Aznapra viszont ismét piros lett a szemem :/ Következő csütörtökre kértem időpontot a házi orvoshoz, nem hagyott nyugodni a dolog.

Szombaton kedves ismerős családokkal találkozunk, sétáltunk, piknikeztünk, beszélgettünk, nagyon jó volt. Gyerekek is jól szórakoztak, mindenkinek boldogság.

Május első hétfőjén nyitottak újra a boltok, Zoli pont szabadnapos volt, így vásárlással kezdtünk, gyerekeknek ruha, cipő, magunknak néhány dolog. Szerda szokásos fogorvos, csütörtök háziorvos. Utóbbinál felvázoltam az elmúlt pár hétben történteket, doktornő csinált egy ekgt, rendben van, megmérte a vérnyomásom, jó, a szememre azt mondta, hogy csúnya ugyan, de veszélytelen. Következő kérdése, ami már egyértelmű volt számomra is, hogy nincs valami más probléma, lelki. Hát mondom az van bőven. Nagyon megviselt az elmúlt 8 hónap testileg, lelkileg, de összességében nem éreztem sokkal rosszabbnak, mint az előző évet. Azt leszámítva, hogy nem tudtunk haza menni. Szóval valószínűleg lelki eredetű a dolog. Így a doktornő csak pár tanácsot adott és elbocsátott. Én megkönnyebbültem, hogy akkor talán tényleg nem most fogok meghalni, másrészt nem nagyon tudom erre a megoldást, hisz pont azóta jött elő a dolog, amióta meditálok, illóolajokat használok, sokkal jobban figyelek a lelki egyensúlyomra.

Anyák napja, gyerekekkel tanultunk verset mamának, azt adták elő online. Bencétől még előző nap kaptam virágot külön, lementek a kis barátjával, saját pénzéből vett virágot. Bence nagyon édes volt, mikor tanultunk a verset, egyik alkalommal elpityeredett, hogy milyen jó, hogy vagyok. Teljesen meghatódtam, ennél több nem is kellett. Aznap kezdtem el kocogni újból. Tavaly ősszel futottam utoljára, télen amúgy sem szoktam, de most nem vitték előrébb az egészségügyi gondok, a sok plusz kilo a folyamatot. Amikor kiderült a vérnyomás probléma, nem is mertem, de most már nem érdekel, muszáj egy picit fogynom, kikapcsolódnom, így belekezdtem. Siralmas, kínkeserves, de csinálom.

Következő, várva várt hét. Itt május 13-a ünnepnap, gyerekek megkapták a következő napot (pénteket) is szünetnek, tehát hosszú hétvége. Senki nem beteg, nem jöhet semmi közbe, megyünk haza. Komolyan jobban vártam, mint a karácsonyt. Annyira izgatott voltam, amiben persze benne volt a határ mizéria is, de szerencsére oda-vissza sima utunk volt. Csütörtök délelőtt indultunk, anyukám már ott várt minket, nagy volt a boldogság. Kicsit később apukám is megérkezett, beszélgettünk, gyerekek kaptak az unokatesójuktól ajándékot, tiszta karácsony volt, mi felnőttek koccintottunk a bő fél év külön eltöltött ünnepeire. Péntek mozgalmas volt, délelőtt banki ügyintézés, némi vásárlás, aztán nekem fodrász. Majd barátnős találkozók estig, hihetetlen jó volt teraszon üldögélni, beszélgetni, iszogatni. Mindeközben apa is nagyon vidámra itta, beszélgette magát a barátjával. Szombaton, randi napunk volt Zolival, kimentünk a Margit-szigetre sétálni, beültünk enni, inni egy helyre, üldögéltünk, beszélgettünk a jövőről. Addig Bence a papával volt fürdőzni, Lili meg mamával játsztón. Vasárnap sok mindenre már nem volt idő, még gyorsan vásároltunk friss árut Zolival, aztán pakolás, még egy utolsó játék mamával. Kicsit hosszabb volt az út haza felé, hisz olyan határon jöttünk, ahol biztos a sima átjutás, de legalább nem volt unalmas és tényleg simán átjutottunk. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy az indulás napján Lili egész reggel tüsszögött, persze náthás lett, de szerencsére az orrfolyáson, némi köhögésen kívül nem volt más baja. Viszont így a hetünk azzal indult, hogy itthon maradt még 3 napot és persze hétfőn már az én torkom is fájt :D De olyan töltést adott az elmúlt pár nap, hogy semmi nem tud kibillenteni, újjászülettem, kisimultam. Nagyon nagy szükségem volt már erre.

Ezen a héten szerdán nyitottak az éttermek, hotelek, fürdők... itt nem csak igazolvánnyal, hanem teszttel is lehet látogatni, használni ezeket a szolgáltatásokat. Megmondom őszintén nem igazán akartunk oltatni, bennem sok kérdés van ezzel kapcsolatban, de ha otthon szeretnénk bármit is csinálni a nyári szünetben, nyugisan utazni, sajnos elkerülhetetlennek tűnik. Zoli a munkahelye által előnyt élvez, így ő pénteken kapta meg az elsőt. Én már mindenhova (is) be vagyok, regisztrálva.

A gyerekeknél azt a megoldást találták ki, ha már heti 3x tesztelik őket, hogy kapnak egy kis füzetet, abba minden alkalommal egy matricát, így minden szolgáltatást igénybe vehetnek ezzel.

Szerencsére ez a hétvége is hosszú, Zolinak most szombaton sem kellett dolgoznia, szombaton az Ikeában jártunk, íróasztal, szék beszerző körúton, Bence ugyanis egy menő PC-t kapott ajándékba és ennek kellett megfelelő helyet kialakítanunk. Egyébként itt is esik, pocsék idő van. Vasárnap délutánra kicsit kisütött a nap, el is mentem futni Bence kíséretével, aztán még Lilivel, Apával is lementünk sétálni, hintázni. Bízunk benne, hogy hétfőre kicsit barátságosabb idő lesz.