...a nem túl fényes folytatás

November közepénél tartottam. Tizenharmadika egy pénteki nap volt, reggel készülődtünk, az utolsó pillanatba érkezett egy üzenet Lili tanárnőjétől, hogy ne vigyük, mert mind a két tanár néninek egészségügyi problémája van. Gyanús volt, de nem mondtak semmi konkrétumot. Aztán szombaton volt a bejelentés, hogy újabb lock down jön, három hétre szólt. Ismét bezártak az üzletek, az éttermek, az iskolák. Viszont úgy volt kitalálva, hogy hétfőn még a gyerekek bemehetnek, megkapják a tanulnivalót és keddtől kezdődik a leállás. Már a szombat estém se volt vidám, bár fel voltam rá készülve, de nagyon bíztam benne, hogy nem fogják ezt meglépni (hogy a sulikat bezárják). Mégis így lett. De nagy levegő, oké, akkor hétfőn még gyorsan elintézem amiket akartam, vásárlás, miegymás és akkor keddtől toljuk. Erre vasárnap kiderült, hogy Lili osztályában van covidos gyerek, a tanár néniket letesztelték, ezért hétfőn mehet ugyan Lili, de jobb lenne, ha otthon maradna. Persze ez már csak a harmadik kör üzenetváltás után derült ki, amikor én már kellő hangulatban voltam. Úgyhogy amikor véglegesedett a dolog, hogy Lili már hétfőtől itthon lesz, akkor némileg elgurult a gyógyszerem. Mert ha simán ezzel kezdik, hogy nekik meg kell várni a teszteredményt és addig ne menjen a gyerek, mert egy vadidegen osztályba raknák be, amit Lili valószínűleg nem viselne jól, akkor egyből azt mondom hogy oké, rendben, de amikor megkérdeznek, hogy szeretném e vinni majd utána két üzenettel később közlik, hogy de ne vidd, na az ilyenektől falra mászok. Aztán hétfőn változott a felállás, ugyanis megkeresett minket Bence tanár nénije, hogy miért nem megy továbbra is iskolába. Először értetlenül néztünk, hiszen én azt gondoltuk, hogy csak azok a gyerekek mehetnek, akiknek a szülei dolgoznak, tehát mindenképpen szükség van az ügyeletre, de kiderült, hogy módosították a rendeletet. Ez jelenleg úgy néz ki, hogy akinek fejlesztésre vagy nyelvi segítségre van szüksége azok mehetnek. Ezért a tanárnő kifejezetten kérte, hogy Bence menjen, hiszen kis létszámú lesz a csoport és így sokkal többet tud majd neki segíteni. Mi örültünk, Bence kevésbé, a hétfő délutánt végig hisztizte, hogy ez milyen kiszúrás. Aztán persze megnyugodott és szerintem a végére kifejezetten élvezte, hogy kevesebben vannak. Ja és persze tényleg csak tanulási időre ment be, minden nap tizenkettőkor eljött haza. A hét folyamán kiderült az is, hogy Lili is következő héttől mehet hétfőn, szerdán, pénteken. Náluk az amúgy is kis létszámú osztályukat (tizen vannak) kétfelé vették és akiknek több segítségre van szüksége - Lili ezek közé tartozik - ő mehet három napot. Ez adott némi felüdülést, azonban ez sem valósult meg teljesen, hiszen Lili egy hétig itthon volt, a következő hétfőn bement, majd a következő napon már rekedt volt, (ilyenkor mindig krupp kerül képbe) de szerencsére most nem köhögött, viszont elment a hangja, náthás volt, így a héten végig itthon volt :( Egyébként ő is kapott tanulni valót; vonalvezetést, számolást, kivágós feladatokat csináltunk együtt itthon.

December első hetében lehullott az első hó. Nagy volt az öröm, kihasználtuk amennyire lehetett, hógolyózás, kis szánkózás, 1 nap alatt sajnos el is olvadt. Az egyik hétvégén egy magyar boltban jártunk, beszereztünk szaloncukrot - itt nem divat az osztrákoknál - meg egy-két kifejezetten magyar finomságot. Amikor voltunk a down ambulancián az utánunk jövő család is magyar volt, az apukával cseréltünk telefonszámot, ő hívott föl az egyik nap, hogy van-e kedvünk velük találkozni. Badenben laknak, ott találkoztunk, sétáltunk egy jót, beszélgettünk. Tartottunk tőle, hogy egy ilyen ismeretlen találkozás rosszul is elsülhet, de nagyon jó és fesztelen volt. Az ő kislányuk kicsit idősebb mint Lili, nyolc éves. 

A lock down második hetének hétvégéjém Bence tanár nénije írt, hogy az egyik gyerek az osztályból pozitívat tesztelt, viszont itt is változtak a feltételek, amíg két hónappal ezelőtt az egész osztályt karanténba rakták, most úgy módosult, hogy ha gyereknek nincs tünete, akkor mehet iskolába. Mondjuk az is igaz, hogy Bencéék már a tanterembe is maszkba vannak, addig vehetik le amíg a helyükön ülnek. Úgyhogy mi hétvégén figyeltük Bencét, nem volt semmi gondja, ezért hétfőtől ment iskolába. Aztán a harmadik héten Lili is ment suliba, gondoltam végre jön egy kis fellélegzés még karácsony előtt, amikor is szerdán újabb bejelentéseket tett a kormány. Ami egyrészt pozitív volt, hiszen december 7-étől újra nyitottak a boltok és az iskolák, ezzel együtt azonban azt is bejelentették, hogy a karácsonyi időszakban befelé, Ausztriába is karantén kötelezettséget rendelnek el. Ami egyet jelent azzal, hogy nem tudunk haza utazni karácsonyra. Az amúgy is instabil lelkivilágomnak ez volt az utolsó lökés, hiszen nagyon vártam ezt, nagyon nagy szükségem lett volna az otthoni környezetre. Évek óta nem tudtunk hazamenni karácsonykor, Zolinak mindig csak két napja volt szabad. Most van az első olyan év, amikor lesz kicsit hosszabb szabadsága. Továbbá ez azt is jelenti, hogy anyukámékkal sem fogunk tudni karácsonykor találkozni. Innentől kezdve az a hetem mélyrepülésben telt, nagyon kiborultam, sokat sírtam, nehéz volt kapaszkodót találnom.

A múlt hét már egy picivel jobban telt. Hétfőn elkezdődött normális ütemben az iskola, majd kedden ünnep nap volt, Zoli ment dolgozni. Mi a gyerekekkel ismerőseinkkel találkoztunk egy játszóterezésre, de nagyon szeles, hideg idő volt, úgyhogy sajnos sokáig nem tudtunk maradni. Múlt hét pénteken végre tudtunk menni a down fejlesztőbe, ez nagy öröm, Lili sokat tanul ott. Márciusban mikor kezdtünk volna a 10 alkalmas blokkunkat, akkor ütött be a lezárás, most ugyanígy jártunk, de szerencsére most csak három héttel tolódott el. Én próbálom összeszedni magam és újra gondolni a karácsonyt, bár mondanom sem kell, hogy amilyen lelkesen indultam neki december elején, annak már nyoma sincs. Mindentől függetlenül legalább együtt tudunk lenni és majd kinézünk valami jó kis szánkózós, havas kirándulóhelyet.